2014. március 30., vasárnap

Prológus

Hát, sziasztok! Itt az új blogom! Ez még annyira nem érdekes, de remélem tetszeni fog nektek!



Egyetemistaként nehéz időket élek, főként, hogy ott a modellkedés is. Legjobb barátom, Harry, mindig támogat, de az utóbbi pár hónapban alig találkoztunk. Sosem volt itthon, én meg az időm nagy részét tanulással töltöttem. Mivel megtudtam, hogy Harry itthon van, így meglátogattam. Természetesen tud róla, és nagyon örül, hogy végre találkozhatunk.
A lakása utcáján menvén, megfigyeltem a környéket. Régebben nem itt lakott. Ez a rész egyáltalán nem tükrözi. A megadott címet megtalálva egy szinte palotát láttam. Ez biztos, nem az Övé. A ház, vagy inkább kastély hatalmas. Fogalmam sincs hány szoba lehet benne. Az udvaron egy nagy medencét is láttam. Kíváncsiságból becsengettem, és pár perc múlva legjobb barátom mosolyogva nyit kaput.
- Harry, ez komolyan a Te házad? –kérdeztem tőle, mert még nem tudom elhinni.
- Persze! Most mi van? –kérdezte és megölelt. Ezután bementünk a házba, és azt vettem észre, hogy még Ruháik szanaszét mindenhol.
- Lakótársak?- kérdeztem tőle, mire értetlenül nézett rám, de bólintott.
- Hé Hazza, ki a barátnőd? –kérdezte egy barna hajú srác. Gyönyörű kék szemei voltak.
- Eleanor vagyok. Harry csak a legjobb barátom. Már régóta ismerjük egymást. Igaz?- kérdtem meg Göndörkét.
- Igaz. Eleanor, ők itt Zayn, Liam, Niall és Louis a bandatársaim - mutatta be sorba a haverjait. - Olyan ismerősek vagytok! – szólaltam meg egy kis idő után. Harry elnézett, és nem akart rám nézni. – Harry! – szóltam rá.

- Öhm, szóval…tudod… az utóbbi időben azért nem beszéltünk,mert jelentkeztem az X-Factorba, ahol összeraktak minket. Most mi vagyunk az egyik leghíresebb banda a világon,ugyan is mi vagyunk a One Direction- mondta,mire szemeim tágra nyíltak, és számat eltátottam.