Tizedik rész

Louis Tomlinson

- Hé, Louis, állj meg! – kiáltotta Zayn. – Mégis hova mész?

- Beszélnem kell El-lel! El kell utaznom hozzá!- dühöngtem.

- Haver, mi van ha, csak vacsoráztak? Eleanor nem tudna téged bántani, nagyon szeret. Lehet, hogy csak valamit akart a főnökétől! – próbált nyugtatni.

- És a képek?

- Csak eltúlzod. Egy ember nevethet a főnökével is ugyanúgy, mint a haverjaival.

- Rendben, lehet, igazad van! Majd este, ha beszélünk, rákérdezek. Kösz, tesó!- pacsiztam le vele, és indultunk is vissza a Nando’s-ba, ahol már egy kisebb rajongó tömeg volt az asztalunk körül. A lányok fényképeket és aláírásokat kértek tőlünk, mi meg szívesen osztogattunk is, mindaddig, míg egy lány ki nem dugta a mellét a ruhájából és arra kérte tőlem az autogramot. Csak a fejemet ráztam erre a tettére. Nekem barátnőm, van a gyönyörű Eleanor Calder, és tudom, hogy ezt egy csomóan ellenzik, de nem érdekel. Szeretem Őt, a világon mindennél jobban, és ahogy hazaér, bemutatom a családomnak.

Eleanor Calder

- Bryan igazán nem kell ennyit fáradoznod!- próbáltam kedves lenni hozzá, hiszen nem akartam megbántani, na, meg hogy véletlenül kirúgjon, de nagyon zavart a közeledése. Ha most Louis it lenne, valószínűleg Bry már eszméletlenül feküdne itt.

- Jajj, El, csak vacsorázgatunk, ne aggódj! És amúgy is, egy munkát akartam neked ajánlani- felcsillantak szemeim, de egyben kérdést is sugalltak. Milyen munka? Hiszen most is dolgozom!- Arról lenne szó, hogy lesz egy kis buli a házamban két hét múlva. Szeretném, ha te szolgálnád fel az ételt, pár lánnyal, szexi fehér neműkben. Jól megfizetnélek érte. – Elgondolkodtam az ajánlatán. Mi baj lehetne abból, ha elvállalom? Itt sem különb felvonulni, mint ott. Itt is sok férfi bámul, meg mint valószínűleg ott is. Egyedül egy gondom van vele. Pincérkedni? Csak kihasznál? Bár mit várunk egy ilyen embertől?

- Rendben elvállalom!

- Szuper! Majd értesítelek a továbbiakról. Amúgy nagyon ügyes voltál ma! A legügyesebb! - szólt, de már nem tudtam odafigyelni, mert megláttam a híreket. Összeboronáltak minket! Louis-t mutatták még, aki látszólag nagyon kiakadt, majd a fanjait és egyet, ahol az egyik a mellét mutatja neki, de ő el is megy onnan. Megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, de legbelül, mégis emészt, hogy mit hihet most rólam. Vajon fel fog hívni az este, és meg tudjuk tárgyalni? Vajon haragszik rám? Vagy csak én strapálom túl a dolgokat, és nincs is semmi, és már alig várja, hogy beszélhessünk? És mintha csak olvasna a gondolataimban megszólalt a telefonom az Ő csengőhangjával, és azonnal fel is vettem.

- , El! – szólt bele.

- Szia Lou! Figyelj...

- Miért vacsoráztál vele? – szólt közbe.

- Louis, ő a főnököm, és felajánlott egy állást! Egy rendezvényen kéne pincérkednem, fehér neműkben, és még pár lánnyal egyetemben.

- Oké, értem. És elfogadtad?

- Persze, mi veszteni valóm van? Ugye nem baj?

- Nem! Csak féltelek! Félek, hogy kihasznál.

- Jajj, Lou, már régóta ismerem, és tudom, hogy nem.

- Rendben, szeretlek ám, tudod?

- Én is szeretlek!

- El?

- Igen?

- Holnap lesz egy kis meglepetésem! – mondta, az én szemeim meg elcsillantak.

- Már várom! Mennem kell Lou!

- Nekem is Kicsim! Szia!