Sziasztok!
Ennek a résznek, nem a hosszúságára vagyok büszke, hanem a tartalmát szeretem, és úgy gondoltam, nem írok bele többet. Majd a következőbe. Puszi nektek!
Eleanor Calder
A
mai nap megint felvonulunk a kifutón. Már nagyon unom. Minden nap művigyor, és
fárasztó járkálások, sminkelések, és egyre jobban semmit nem takaró ruhák. Lou
iszonyatosan hiányzik már, és nagyon kíváncsi a meglepetésére. Remélem, eljön
ide!
-
Eleanor, esetleg, ma is meghívhatlak egy vacsorára? – kérdezte, Bryan, de én
csak a fejemet ráztam. -. Nyugi, csak ez vacsora, nem lesz belőle nagy
felhajtás.
-
Az előzőből is elég nagy volt. Sajnálom, de nem ehet. Nekem barátom van, nem mehetek
el más pasikkal csak úgy vacsorázni - hirtelen a legközelebbi falnak tolt, és
az arcomhoz hajolt.
-
Engem nem érdekel. a te kis meleg barátod! Akarlak! Akarom, hogy velem legyél!
– mondta és az undorító száját az enyémekre nyomta. Nem tudtam szabadulni, hiszen
erősen tartott. Féltem. Féltem, hogy megerőszakol, és tönkreteszi az életemet.
Kiáltani nem tudtam, hiszen senki sem hallotta volna meg mindenki elment már.
Már csak reményeim éltek, hátha véletlen felbukkan valaki, de nem jött össze.
Bryan már elkezdte levenni a rajtam levő ruhát, majd a melltartómat is
kikapcsolta, és azonnal kezelésbe vette mindkét mellemet.
Zokogtam.
Féltem.
Megaláztak.
Ujjaival
belém hatolt, de még mindig erősen tartott, nem tudtam elmozdulni. Próbáltam
csapkodni, rúgni, de nem ment. Akárhányszor megpróbáltam, csupasz testemet a
nadrágja szíjával csapkodta. Majd belém hatolt.
Fájt.
Rettenetesen fájt.
Felordítottam.
Még
egyet csapott a szíjával. Hirtelen kihúzta magát belőlem, majd még
erőteljesebben visszatolta magát.
Nem
bírtam tovább, elájultam.
Mikor
felébredtem egy klórszagú helyen találtam magam. Mellettem Louis aludt,
miközben fogta a kezem a bekötött kezével. Várjunk csak? Louis mit keres itt?
És miért van bekötve a keze?
Épphogy
csak megmozdultam, a fiú felemelte a fejét, és már fel is ült. Az arcán
megszáradt könnyek hevertek, és ahogy észrevett engem. megint elindultak.
-
El, én annyira sajnálom! Ha előbb érkezem... – akadt meg a hangja.
-
Louis, nem a te hibád. Én voltam túl naiv. Te figyelmeztettél, hogy rám akar mászni.
– bólintott, de nem szólt többet. Sok érzést ki tudtam szűrni az arcáról.
Dühöt, szomorúságot, és fájdalmat.
-
Mit csináltál a kezeddel? – tettem fel a kérdést. Nem igazán akar válaszolni,
de percek múltán elmondta, hogy megverte azt a szemétládát, mikor észrevette,
mit tesz velem. Azonnal feljelentette, és börtönbe csukják majd pár tárgyalás
után.
-
Ugye jól vagy? – kérdezte erőtlenül. Bólintottam, de legbelül tudtam, hogy sokáig
fog ez kísérteni.
