Sziasztok! Végre sikerült megírnom a részt, és nagyon sajnálom, de semmi ötletem nem volt! Ez a rész nekem nem annyira tetszik, csak az eleje vagyok igazán én, és nem érzem magaménak részt, de mindegy is.
Remélem tetszik nektek !
Puszi: Timi
*2
hónappal később*
Eleanor Calder
Amióta kikerültem a kórházból Harry
nem enged le maga mellől. Úgy gondolja, ha már részben miatta
történt a baleset, felelőssége engem ápolni. Eleinte nem repestem az ötletért,
mert már semmi bajom sincsen, de az, hogy Louis közelében lehetek meggyőzött
arról, elfogadom legjobb barátom ajánlatát. Persze ezzel nem Harry-t akartam
megbántani, de megértette, miután megmondtam Neki, nincs semmi bajom, és már
nem kell, hogy ápoljon. Persze, azt a megállapodást hozta, hogy náluk kell
lakjak egy darabig, ha már úgy is régen láttuk egymást, és jobb lenne a
kapcsolatunknak, ha többet mennénk el együtt valahová, vagy csak többet beszélgetnénk.
Egy ideig minden jól ment, náluk laktam, megkedveltem a srácokat, de egyre
közelebb kerültem Louis-val. Az első csókunk után, ami igazság szerint a
fürdőszobában történt, mikor én fogat mostam, és csak egy törülköző volt
derekam köré csavarva, ő bejött kopogás nélkül, én nagyot ugrottam, elcsúsztam
majd elkapott, és megcsókolt. Ezután természetesen elhívott randizni, de Harry
miután megtudta olyan szinten mérges lett, hogy egy hétig nem láttuk Őt. Amikor
visszajött csak ordibált Louis-val, majd pár nap múlva nagy nehezen kibékültek,
és visszatért az annyira szeretett Larry. Ezek után engedélyezte a randit,
amiből már volt egy pár, de még nem vagyunk egy pár. Legalább is szerintem. Még
nem kérdezte meg, én meg nem siettetem Őt. Ha megkérdezi, biztosan igent fogok
mondani, annak ellenére, hogy nem lehetnénk sokat együtt, mivel nekem ott az
egyetem, meg a modellkedés, neki meg a banda, a sok turnéval egyetemben.
- El! – szólított Louis, majd mikor odaért hozzám, adott egy
puszi arcomra. – Ma este eljönnél velem valahova? – bólintottam. – Rendben!
Öltözz melegen! –kacsintott, és elment. Zavartan mentem be a szobámba, ahol
Zayn barátnője Perrie ült az ágyamon. Nem értettem, mit keres itt.
- Szia Eleanor! Már meg van mit veszel fel, a randira?-
kérdezte . Honnan tudja? –Louis engem kérdezett meg, hogy hova vigyen, mert
valami különlegeset akart. Gyere, segítek kiválasztani a ruhád! – húzott maga
után, a szekrényemhez. Fél órán keresztül nézegette a ruháimat, a szobám meg
már úgy nézett ki, mintha bomba robban t volna benne. Az összes ruhám
össze-visszahevert a helyiségben, mikor már kiürült a szekrény. – El kell
mennünk vásárolni! – állította Perrie, mire bólintottan egyet.
-
Igazából, mielőtt elkezdted volna kidobálni a ruháimat, javasolni akartam -
szóltam, mire csak elhúzta a száját, majd megvonta a vállát, és már rohant is
le a lépcsőn engem maga után húzva.
A legközelebbi plázába érve, bementünk egy ruhaboltba, ahol
szebbnél-szebb ruhákat láttunk. Perrie az arcomba dobott párat, majd ami
tetszett felpróbáltam, és muszáj volt egy rögtönzött divatbemutatót tartanom
neki, hogy áll rajtam a ruha. Folyamatosan csak rázta a fejét, majd az
utolsóra, ami az én személyes kedvencem volt, igent mondott, és mentünk a
pénztárhoz, ahol, mikor megtudtam a ruha árát, azt hittem dobok egy hátast.
- Perrie, inkább keressünk egy másikat! Ezt nem tudom
kifizetni! – A lány mit sem törődve vele, odaadta a bankkártyáját, a pénztáros
lehúzta, majd a ruhát megkapva indultunk volna haza, ha Perrie nem könyörög,
hogy menjünk be egy cipőboltba. A derekamat beadva sétáltam be vele az üzletbe,
majd nagy nehézségek árán kiválasztottunk egy kék magas sarkút, ami bár
Perrie-nek nem tetszett, én még is kiálltam mellette.
Este hat körül egy kopogást hallottam ajtómon, majd Szöszi
barátnőm dugta be a fejét. Megcsinálta a hajam, a sminkem, előkészített a
randira, majd egy blézert felvéve, kisétáltam a szobámból, lementem a lépcsőn, és
vártam Louis-t, hogy elvihessen. Már fél órája ültem a kanapén egyre jobban
feladva ezt az egészet, mikor megjelent Ő! Melegítőnadrágot hordott, egy
otthoni szakadt pólóval, és úgy tűnt elfelejtette a mai programunkat. Rám
pillantott, már nyitotta volna a száját, de becsukta és eltűnt az értetlen
tekintet az arcáról. Azonnal felszaladt, majd öt percen belül, teljes hadifelszerelésben
már ott volt mellettem. Megfogta a kezem, odavezetett autójához, kinyitotta
nekem az ajtót, majd ő is beült a helyére.
- El, én nagyon sajnálom! – nézett rám hirtelen. – Tudod,
nagyon sok dolgunk volt ma, és kiment a fejemből. Azért remélem, nem vártál rám
sokat. – villantott egy szomorú mosolyt.
- Semmi baj! Fél órát vártam rád, de ez még belefér, azért
mert otthon voltam, és nem egy étteremben- mosolyogtam, majd beindította a
motort, és elindultunk. Útközben nem mertem Őt kérdezni, hova megyünk. Hirtelen
megálltunk, kiszállt a kocsiból, majd átjött az oldalamra és kisegített. Egy
kicsit gyalogolnunk kellett, majd megláttam egy mezőt, aminek a közepén egy
asztal volt megterítve. Körülötte szív alakban kis mécsesek voltak meggyújtva,
és csodálkoztam, hogy ennyi idő alatt nem égtek még ki. Louis leterített a földre
egy pokrócot, majd lepakolt rá.
- Tudom, hogy itt az asztal, de arra gondoltam
piknikezhetnénk- mondta zavartan, mire bólintottam, és leültem mellé. Ekkor
vettem csak észre, a szív közepében vagyunk.
Egy pincér szolgálta fel a finomabbnál-finomabb ételeket, majd
kapcsolódott ehhez a gyönyörű estéhez egy zenekar.
- Még nem is mondtam, milyen gyönyörű vagy ma este! –
bókolt, mire biztos pipacs vörös lehettem.
- Köszönöm! Te is jól nézel ki! -. mondtam, mire csak
elnevette magát. Olyan aranyosan nevet!
A vacsora után, induláshoz készen. Louis megfogta a kezem, a
szemembe nézett, majd csak ennyit kérdezett:
- Eleanor Calder, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm
leszel?
- Igen ! – mondtam, könnyes szemekkel, majd megcsókoltam. A
csók után, már tápászkodott fel, mire én visszahúztam. – Ne menjünk még! Nem
nézzük egy kicsit a csillagokat? – kérdeztem, mire vigyorogva megrázta a fejét,
lefeküdt a pokrócra, magával rántva engem, így a fejem a mellkasára került, és
néztük a sötét égen szanaszét levő világító csillagokat.
