Sajnálom!!

Sziasztok!
Sajnálom, de ugye egy ideje megint nem volt rész.
Tudom,azt hogy megígértem kommentben is de a tanulnivaló felhalmozódott . A következő héten már viszont lesz rész es tényleg nagyon sajnálom.

Nyolcadik rész

Eleanor Calder

- Louis, megtennéd, hogy lehozod a kék pulcsimat! Ja, és még a fésűmet meg a tőled kapott ékszereimet?- szóltam barátomnak, aki morogva tette meg újra és újra a fel-le irányt a lépcsőn.

- Tessék! Kell még valami?- tette fel a kérdést udvariasan megpróbálva, de inkább azt lehetett hangszínéből kivenni, már nagyon elege van belőlem.

- Nem, köszi! – sóhajtott. – Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? – simítottam végig arcán, mire hunyta szemeit, és csókot adott kezemre.

- Én is szeretlek! – mondta, és megölelt. – De ha nem indulunk el most, le fogod késni a géped! – szidott le, és kezemből kivéve a táskát indultunk is a kocsihoz.

- Bébi, vigyázz magadra oké? Nem karok hívást kapni, egy ottani kórházból. – nevette el magát, majd még utoljára megölelt, megcsókolt és elengedett.

- Szeretlek! – mondtam neki és elmosolyodott.

- Szeretlek!- mondta, és elindultam a kapu felé, ahol felszállhatok a gépre. Hosszú út elébe nézünk.

Mikor megérkeztük Hollywoodba, és elfoglaltuk a hotelszobáinkat, végre volt időm és lepihenhettem. Gyorsan levettem ruháimat, letusoltam és egy bugyit meg egy pólót felvéve bújtam bele az ágyba, de előbb küldtem egy üzenetet Louis-nak, arról, hogy épségben megérkeztünk. Behunytam a szemeimet, és pár percen belül el is elaludtam.

Reggel egészen frissen keltem, de sietnem kellett, mert reggel nyolcra vártak lent reggelizni, és mivel ma divatbemutató esz, jó is lenne ennem valamit, nehogy elájuljak.

Az ebédlőhöz vezető út ne volt túl hosszú, pedig a szálloda legfelső emeletén lakunk, de a lift hamar jött. Az egyik emeleten beszállt egy srác, aki nagyon ismerős volt régebbről, de semmiképpen sem akart eszembe jutni, ki Ő. Mikor megfordult és megláttam szemeit, azonnal beugrott ki az. Semmit sem változott az óta, amióta szakítottunk. Ugyanolyan helyes, kicsit több borostával, és ahogy látom több pénzzel, hiszen egy ilyen öltönyt nem igen engedhetett meg magának, még anno.

- El? Te vagy az kicsi lány? Úristen, mennyire csinos lettél! – szólalt meg, Bryan, miközben szemeivel körbepásztázott.

- Szia, Bryan! Köszi, te is… egészen jól nézel ki. – böktem ki, és végre leért a lift a földszintre, majd szemeimmel már a többieket kerestem. Indultam is feléjük, de Bry megállított. – Igen? – kérdeztem.

- Nem sétálunk, mondjuk holnap a városban? Tudom, hogy nincs programod!- kacsintott és meg nem várta válaszomat, el is ment. Leültem a többiek közé, és elkezdtem enni a mennyei reggeliből.

- Jól van lányok, öltözzetek át, és irány a színpad. A sorrend megvan? – kérdezte a modell ügynökségünk igazgatója, mire mindnyájan bólintottunk. Izgultam, hiszen a színpadon való járkálás nem nekem lett kitalálva, de egyszer mindent el kell kezdeni, ráadásul még a ruha is elég sokat mutat belőlem, na és persze ez a hely is tele van férfiakkal.

Kiléptem a zenére é elkezdtem járni magabiztosan, műmosolyt ejtve, a színpad elején ráálltam másik lábamra, megfordultam és indultam vissza. Olyan mintha egy szépségkirálynő választáson lennék, csak éppenséggel most Victoria Secret’s fehér neműkben vonulunk fel és nem a nekünk tetsző ruhákban. Ez így ment még körülbelül fél órán keresztül, folyamatosan öltöztük át más és más ruhába, és indultunk el egymás után a lányokkal a színpadra.

Mikor végeztünk, kifújtuk magunkat, jött a dicséret, majd megjelent Bryan, aki,- mint kiderült-, az itteni modellcég vezetője.

- Ne felejtsd el a holnapi találkozót! – súgta fülembe, majd megint belém fojtva a szót elment. Miért nem enged megszólalni? Miért nem engedi, hogy válaszoljak meghívására? Semmit sem változott! Ugyanolyan akaratos, mint volt.

- El, keresnek! – kiáltottak, mire felkaptam a mobilt és mosolyogva vettem észre, végre felhívott. 

Hetedik rész

Louis Tomlinson

Szomorúan vettem észre, Eleanor, egyre jobban távolodik tőlem, pedig semmi okot nem adtam rá. Lehet a rajongók miatt? Igaz, azt mondta, nem szakítana velem miattuk, de ha az egyik, nagyon megbántaná, valószínűleg elhagyna.

- El, nem kérsz egy fagyit?- kérdeztem tőle, mikor megláttam egy fagylaltos boltot. Ránézett az épületre, felcsillantak szemei, de csak nemmel intett a fejével. Összeráncoltam a szemöldökömet, majd megfogtam gyönyörű kezét, és magammal vittem. Tudom, hogy szeretne enni, imádja az édességeket, és sosem mondana nekik nemet. Mostanában eléggé félti az alakját, nem eszik sokat, és ez kezd megijeszteni. –El, válassz, annyit, amennyit akarsz, és ne tartson vissza az a gondolat, hogy a főnököd, vagy bárki, - aki megmondja a véleményét az alakodról, - szerint ebben túl sok a kalória. Kicsim, csodás vagy! Egyszerűen gyönyörű vagy, és ezt nem csak úgy mondom! Kérlek, a szívedre hallgass, és ne az eszedre, az mindig elbizonytalanít, rendben? – nyúltam arcához, és eltűrtem egy kósza tincset a szeme elől. Megpusziltam homlokát, majd megértve a szónoklatomat, 3 gombócot is kért, én pedig mosolyogva néztem, ahogyan elfogyasztja, a gyümölcs ízű, színes gombócokat.

- Te milyet eszel? – kukkantott át az enyémre.

- Karamellásat, citromosat, és mentolosat. Kérsz?- nyújtottam felé, mire szégyenlősen belenyalt, és megízlelte. Édes volt, ahogy nem merte bevallani, hogy finom volt.

Hazafelé, még az Ő kedvéért, bementünk egy bevásárlóközpontba, azon belül egy fehérnemű boltba, és már a neve láttán nyeltem egy nagyot. Victoria Secret’s.

- Hé, El, mit szeretnél itt? – kérdeztem Őt, de Ő csak átvett egy szatyrot a pénztárnál és már el is hagytuk a boltot. Eleanor elég titokzatos volt egész végig, és fogadni mernék rá, hogy a zacskóban lévő dolgok miatt. Biztos, hogy valami szexis fehérnemű van benne.

- Louis, este el kell mennem! Még az étteremben kaptam egy üzenetet, hogy ma van lapzárás, és muszáj bemennem a stúdióba. Ezért is kellett bemennünk a cuccokért. Nem haragszol? – nézett rám, én pedig elszomorodtam. Reméltem, hogy miattam vette őket, de gondolhattam volna, hogy a fotózásaihoz kellenek majd. –Ha gondolod, velem jöhetnél! Én agyon örülnék neki, és akkor jobban is menne a munka. – magyarázta, mire azonnal bólintottam. Ki az a hülye, aki ne nézné meg barátnőjét, miközben modellt áll? Én biztos nem, és különben is, ha bármi gond lesz, vagy ha rá akarják beszélni valamire, én megvédem Őt.

A fotózásra érve, azonnal letámadták Hercegnőmet, én pedig bevonultam hátra, és néztem az előkészületeket. Mikor El kivonult egy köntösben, nagyot nyeltem. Már alig vártam, hogy levegye és láthassam Őt. Beállt egy pózba, majd hirtelen ledobta magáról a köntöst, de nem arra számítottam, ami ott van. Egy csipkés melltartó, és egy hozzávaló bugyi volt rajta, amitől tátott szájjal figyeltem, minden egyes mozdulatát. Pár perc múlva megdicsérték, majd végzett is. Még mindig nyál csorgatva vártam rá, majd megjelent és egy csókot leheltem ajkaira.

- El, gyere még egy picit, kérlek!- szólalt, meg a fotós, majd bocsánatkérően, ment el. A beszélgetés elég hosszú volt, de mindenkin öröm látszódott, kivéve az én Szépségemen.

- Hollywoodba kell mennünk divatbemutatóra, majd Sydney-be. Lou, én sajnálom, muszáj mennem. Remélem, megérted! – jött oda hozzám, elszomorodtam, de egy percig sem jutott eszembe, hogy haragudjak rá, vagy megmondjam neki, nem mehet.

- Ez a munkád, még jó, hogy megértem.

- Akkor mi a baj? Olyan szomorú vagy.

- Az egyik, hogy sajnos nem tudok veled menni, turnézunk, pedig hidd el, hogy megnéznélek. A másik pedig, hogy sajnálom, hogy nem csak én láttam rajtad ezeket. Azt reméltem, majd meglepsz velük. De be kell, valljam, így is csodálatos vagy, és nem gondoltam volna, hogy ilyen merész ruhadarabokat is kész vagy felvenni. Annyira szeretlek!

- Én is szeretlek! – nevetett. – Az ajánlatodat meg még meggondolom. Talán megkérem Őket, hadd legyenek az enyémek. Na, mit gondolsz?- csak hatalmas szemekkel bólintottam, és már mocskos gondolatok jártak a fejemben, arról, hogy ebbe fog feszíteni lőttem, hogy levehetem őket róla, és, hogy milyen kibaszott jól néz ki bennük.

Hatodik rész

Meghoztam a legújabb részt, ami Wordben hosszabbnak látszott, de itt meg nagyon rövid. Mindenesetre remélem tetszik és várok visszajelzéseket. 

Puszillak titeket! Jó olvasás!

Timii1D

Eleanor Calder

Miután Louis segített megnyugodni, és biztosra állította, hogy ő majd mindenben segít nekem, még abban is, hogy a lehető legjobb helyre kerülhessek. Nem akarta, hogy egy fehérnemű szettnél kevesebbet viseljek, nem akarta, hogy más ennél kevesebben lásson, rajta kívül. A bugyi, melltartó összeállításba is elég nehezen ment bele, de a modellkedéshez ez kellett, és Ő sosem akarta tőlem megvonni, azt, amit szeretek, így nagy nehezen, de bele egyezett, de ennél többet nem engedett.

- Kérsz valamit enni? – kérdeztem Lou-t, mire megmozdult. A feje a hasamon volt, én pedig birizgáltam a haját. Felemelte rólam a fejét, rám nézett, majd mosolyogva megrázta a fejét és visszafeküdt. Biztosan fáradt lehetett, így inkább hagytam, de én viszont éreztem, hogy egész nap egy almán kívül semmit nem ettem, ezért hasam megkordult, mire a rajtam fekvő srác, kuncogott egy kicsit, majd felkelt.

- Inkább neked kéne enned valamit nem?- kérdezte, mire szégyenlősen bólintottam. Megfogta a kezem, majd kivezetett és beültetett a kocsiba. – Elviszlek enni, rendben?- kérdezte,majd csodás tekintetét rám emelte. Bólintottam, majd már ki is kelt az ágyból és elkezdett felöltözni, legnagyobb bánatomra. Úgy szeretem nézni a tökéletes testét, amit tetkók borítottak. Kibújtam én is a takaró alól, majd a hosszított pólót, ami igazából Louisé volt, lejjebb húztam magamon. Na, igen, előtte szégyenlős vagyok, és nem érti miért, hiszen modellkedem, de rám hagyta. Ezért is szeretem ennyire. – Kicsim, kész vagy?- kérdezte, mire már szaladtam is hozzá is, miközben vettem fel az egyik felsőmet. Hirtelen megbotlottam, de szerencsémre Louis azonnal elkapott, a szemembe nézett, elmosolyodott, és adott egy puszit a számra. – Vigyázz magadra, El! Nem akarlak kórházba vinni! – nevetett, majd kézen fogott, és elindultunk.

Meglepetésemre gyalog mentünk el kedvenc éttermemig, de természetesen útközben pár rajongó felismert minket, akik közül néhányan dühösen néztek rám, de nem mertek hozzám vágni semmilyen sértő dolgot hiszen Lou itt volt. A lányok beszélgettek Louis-val, mire hirtelen egyszer dühösen felemelte a hangját, és azonnal meg is fogta a kezem, és húzott maga után.

- Nem hiszem el, hogy nem tudják elfogadni, hogy barátnőm van! Annyira elegem van ebből! Ha annyira rajongóink, akkor törődjenek bele, hogy Te vagy nekem, és nem Ők. Miért nem tudják ezt elfogadni? Addig fogják csinálni, míg el nem hagysz?- kérdezte, miközben mozgatta kezét, így az enyémet ráncigálta.

- Lou, nyugodj meg! – kértem, mire csak megölelt. Ott álltunk az út közepén ölelkezve, várva, hogy végre lenyugodjon. Ennél romantikusabb pillanatot, el sem tudtam volna képzelni, hiszen az utcán voltunk, so ember között, és a legtöbben minket bámultak, de ő nem szégyell, és annyira szeretem ezért Őt. – Ne aggódj, soha nem foglak elhagyni a rajongók miatt.

Az étterembe érve, leültünk egy eldugottabb asztalhoz, majd rendeltünk, és szerencsére hamar hozták az ételeket. Már nagyon éhes voltam, de nem mertem Louis-nak mondani, mikor még betértünk pár helyre. Az ételt jó ízűen ettem meg, és csodálkoztam, mikor elfogyott, de barátom előtt még ott hevert a sajátja. Mosolyogva nézett rám, majd nyílt a szája, de megráztam a fejem. Nem kell még egy adag, hiába nem éreztem magam telinek, nem akartam elhízni, és ez a hamburger pedig elég sok kalóriát tartalmazott.  Csalódottan ette tovább ételét, amiből akárhányszor akart adni, nem kértem, ő meg egyre jobban szomorodott el, én pedig bizonytalanodtam el. Meddig fog még velem lenni? Mikor fog megunni, és szakítani velem? Lehet hamarosan, idegesítem… Ő csak kedveskedni akar, én meg visszautasítom, ami nem esik jól. Változtatnom kell ezen.

Ötödik rész

Louis Tomlinson

Dühösen hajtottam az arénához, és párszor még a sebességkorlátozást is megszegtem, de nem érdekel! Küldjék csak ki a hülye büntetést, vonják el a jogsimat vagy mit bánom én? Jelen pillanatban semmi sem érdekel, mivel Életem Szerelme átvert, és ennél rosszabbat már el sem tudok a mai estére képzelni.

Beviharzottam az arénába a testőrökkel, és már mentem is a Harry-vel közös öltözőnkbe. Azért van most közös öltözőnk, mert ez egy kisebb stadion, és nincs annyi öltöző, így osztozunk. A legjobb barátom már bent volt a helyiségben, és látva dühös, és egyben csalódott arcomat, ijedten nézett rám.

- Mi a baj, haver? És hol van El?- kérdezte, és láttam az arán az értetlenséget.

- Eleanor, egy nyuszis magazinnak pózol- csak ennyit mondtam, de Harry szemei már kétszer nagyobbak lettek. – Mikor mentem volna érte, mivel meg akartam lepni, Őt, így lemondtam a kocsit, elmentem a stúdióba, ahol azt láttam, hogy ami eddig takarta Őt, az már eltűnt róla, így kiakadtam, kiabálni kezdtem, és eljöttem onnan. Nem hiszem el, hogy belement! – kiabáltam.

- Lou, nyugodj le! Most a koncertre kell koncentrálnod. Ha ennek vége, akkor majd meg tudjátok egymással beszélni, és minden rendbe jön. Remélhetőleg… Tudod mit? Majd én beszélek vele előbb, aztán majd minden elrendeződik, rendben? Szeretitek egymást, és nem érhet így valami véget. Végre boldog vagy, valakivel haver, nem lehet ennek vége. – mondta Harry, én meg egy kicsit lenyugodtam.

- Srácok 5 perc! – szóltak, de én még át sem öltöztem. Sietve vettem fel az egyik pólómat, egy szűk fekete nadrággal, és már mentem is ki a színpad mögé, és több tízezer rajongó sikítását hallottuk. Ha jól hallottam ki a fanok hangjai közül, a színpadon éppen a Salute utolsó hangjai csengtek le. Na, igen. A mai napot nem tudta elvállalni a(z) 5 Second of Summer, más bandát meg nem tudtunk szerezni a mai estére. Lehet, a srácok azért nem jöttek el, mivel az Ashton és Gemma közötti kapcsolat elég csúnyán ért véget, és persze Harry meg tudná ölni ezért az ausztrál banda frontemberét.

Az első dobpergések, gitárhangok felcsengtek, és már a színpadon is voltunk, és elkezdődött a Where We Are Tour sokadik koncertje.

A koncert után egyből hazamentem. Reméltem, hogy nem lesz itthon senki, mivel egyedül akartam lenni, de ahogy beértem az Eleanor-ral közös szobánkba, bőröndöket láttam szanaszét, amik már félig teli voltak.

- El, hova mész? – kérdeztem aggódva. Nem akarom, hogy elmenjen. Oké, hogy haragszom rá, de nem szeretném elveszíteni Őt.

- Öhm, csak… gondoltam elmegyek, mivel már úgysem vagyunk együtt… - mondta, mire nekem egyszerre tört össze a szívem, és kerekedtek el a szemeim.

- Mi? – csak ennyit tudtam kinyögni. Nem hiszem el, hogy azt hiszi, hogy szakítottam vele! - El, félreérted! Mi még nem szakítottunk, legalább is remélem, te nem dobsz ki… Csak meg kéne beszélnünk ezt az egészet! Nem gondoltam arra, hogy többé nem leszünk együtt, mert nagyon szeretlek, és nem tudnék nélküled élni! Kérlek, ne menj el! – kérleltem Őt, mire egy nagyot sóhajtott majd átölelt. Szorosan öleltem magamhoz, és hálát adtam azért, amiért ilyen barátnőm van. – Figyelj, El, én nagyon sajnálom, hogy úgy kiakadtam, de nem akarom, hogy más férfiak nézegessenek Téged, miközben az enyém vagy. – kértem bocsánatát, Ő meg csak elmosolyodott. Imádom, mikor mosolyog.

- Te ne haragudj rám, csak nagyon megijedtem, hogy nem lesz másik állásom, ha ezt nem csinálom meg! – mondta, én meg csak megráztam mosolyogva a fejem, és megcsókoltam Őt.

- Majd keresünk egy másik állást, ne aggódj! Gyönyörű vagy! Amelyik cégnek nem kellesz majd, azok még nem tudják mit veszítettek.

Negyedik rész

Sziasztok !Bocsánat a nagyon sok késésért, de higgyétek el, a suli nagyon sok időmet elveszi! Megpróbálok sűrűbben hozni részeket, kb. havonta, és akkor lesz valami rendszer is. 

Remélem tetszik a  rész! 

Puszi, 

Timii1D

Eleanor Calder

- Ma koncertünk lesz. Eljössz megnézni?- kérdezte Louis reggel, mikor még mindig ágyban voltunk, de csak azért, mert nem akartunk kibújni belőle. – Szeretném, ha ott lennél! Sokat jelentene! – mondta tovább, és egy puszit hagyott arcomon. – Na, eljössz?- kérdezte boci szemekkel, mire én csak mosolyogva bólintottam egyet. – Imádlak! – mondta, és nyomott egy csókot ajkaimra, és kikelt az ágyból. – Nekem mennem kell! Még próbálunk előtte! Érted fog jönni egy kocsi hétre, amiben az összes lány benne lesz, és majd a helyszínen találkozunk rendben? – kérdezte, és már ment is a szekrényéhez, egy póló és egy nadrág után kutakodni. Mikor már kidobálta az összes cuccát, kihalászott egy gyűrött felsőt, amit felvett volna, ha nem nézne ki így. Könyörögő szemekkel fordult hozzám, mire felültem, kikaptam a kezéből a pólót, majd lementem kivasalni. Mire végeztem, a ruhákkal, mivel, ha már elkezdtem vasalni, akkor már a többi cuccot is megcsináltam, addigra Szerelem frissen és üdén jött le hozzám, elvette a pólóját, és egy gyors csók után el is ment. Remélem, azért fog valamit enni, a nap hátralevő részében, mivel ne evett semmit reggelre, és éjfélig biztos talpon lesz.

Visszamentem a szobába, majd elkezdtem elpakolni a kidobált ruháit. Olyan rendetlen! Minden nap utána kell takarítanom, és ezt észre sem szokta venni, meg sem köszöni. Lehet elvárja tőlem, mivel lány vagyok?

A kezemben lévő ruhadarabot ledobtam a földre, és otthagytam őket. Tanuljon meg elpakolni saját maga után!

A stúdióba érve, a sminkesem azonnal észrevett, és azonnal húzott maga után az öltözőbe. Gyorsan kifestett, majd a stylist kezembe adta a ruháim, majd már teljesen felöltözve mentem a fotós elé. Elsütött pár képet, majd beszélni akart velem.

- Eleanor, nagyon jó voltál, de szerintem most már egy kicsit többet kéne mutatnod magadból!

- Ezt már megbeszéltük. Nem vállalom a ruha nélküli képeket! – mondtam mérgesen. – A barátom sem engedné, sőt!

- Az az énekes palánta igaz? Nem érdekel a véleménye! Nem Ő fogja eldönteni, hogy a munkahelyeden mit csinálhatsz és mit nem! - dühöngött. – Akarod még ez az állást vagy nem?

- Felhívhatom a barátom? – kérdeztem félve, mire nagy nehezen bólintott, és már csörgettem is Louis-t. Már vagy hetet csörgött, de még mindig nem vette fel, a döntést pedig meg kellett hoznom, de nem tudom, mi legyen. Ez az egyetlen hely, ahová, felvettek, és nm akarom, hogy kirúgjanak.

- Na, hogy döntöttél?- kérdezte türelmetlenül főnököm.

- Maradok. – mondtam, de már előre féltem Louis reakciójától.

Louis Tomlinson

Már csak pár dalt kell elpróbálnunk akoncertre, de már nagyon fáradtak vagyunk. Minden nap reggeltől-estig csak dolgozunk, megtanuljuk  a koreográfiát,amit sosem úgy csinálunk ahogy kell, ezért sok időt elvesz, majd hangpróbák,amik addig mennek , amíg nem lesz tökéletes. Eleanor- ral nagyon kevés időt tudok együtt tölteni, és már nagyon hiányzik, egy kis kikapcsolódás vele. Sajnos Ő is sokat dolgozik, így még kevesebb időnk van arra, hogy együtt legyünk egy kicsit.

Mivel a koncert 1 óra múlva kezdődik, így gyorsan beszálltam  a kocsimba és elszáguldottam Szerelmemhez!  Gyorsan bementem egy virágboltba, vettem neki egy csokor rózsát, majd száguldottam is be a munkahelyére, ahol nagy nehezen, de beengedtek. Mikor beléptem az ajtón, ledermedte. Eleanor-on csak egy törülköző volt meg egy bugyi és úgy kapták lencsevégre. Aztán a következő képeknél már került volna le róla az Őt eltakaró anyag, mikor megelégeltem, és kiabálni kezdtem.

- Ez meg mi? Megbeszéltük, hogy ez nem lesz! Csak bikinikről meg estélyikről, meg mit tudom én mikről volt még szó, de ezt megbeszéltük, hogy nem! – mindenki döbbenten állt, de még nem fejeztem be. – El, te meg hogy vállalhattad ezt el? Vagy, hogy csinálhatod ezt? Te ilyen akarsz lenni? Magadat akarod mutogatni az újságoknak, meg szexre éhes férfiaknak? Azt hittem Te más vagy, de mint mindig kurva nagyot tévedtem! – őrjöngtem, a csokor rózsát lehajítottam a földre és kiviharzottam a stúdióból. 

Harmadik rész

Sziasztok! Végre sikerült megírnom a részt, és nagyon sajnálom, de semmi ötletem nem volt! Ez a rész nekem nem annyira tetszik, csak az eleje vagyok igazán én, és nem érzem magaménak  részt, de mindegy is. 

Remélem tetszik nektek !

Puszi: Timi

*2 hónappal később*

Eleanor Calder

Amióta kikerültem a kórházból Harry nem enged le maga mellől. Úgy gondolja, ha már részben miatta történt a baleset, felelőssége engem ápolni. Eleinte nem repestem az ötletért, mert már semmi bajom sincsen, de az, hogy Louis közelében lehetek meggyőzött arról, elfogadom legjobb barátom ajánlatát. Persze ezzel nem Harry-t akartam megbántani, de megértette, miután megmondtam Neki, nincs semmi bajom, és már nem kell, hogy ápoljon. Persze, azt a megállapodást hozta, hogy náluk kell lakjak egy darabig, ha már úgy is régen láttuk egymást, és jobb lenne a kapcsolatunknak, ha többet mennénk el együtt valahová, vagy csak többet beszélgetnénk. Egy ideig minden jól ment, náluk laktam, megkedveltem a srácokat, de egyre közelebb kerültem Louis-val. Az első csókunk után, ami igazság szerint a fürdőszobában történt, mikor én fogat mostam, és csak egy törülköző volt derekam köré csavarva, ő bejött kopogás nélkül, én nagyot ugrottam, elcsúsztam majd elkapott, és megcsókolt. Ezután természetesen elhívott randizni, de Harry miután megtudta olyan szinten mérges lett, hogy egy hétig nem láttuk Őt. Amikor visszajött csak ordibált Louis-val, majd pár nap múlva nagy nehezen kibékültek, és visszatért az annyira szeretett Larry. Ezek után engedélyezte a randit, amiből már volt egy pár, de még nem vagyunk egy pár. Legalább is szerintem. Még nem kérdezte meg, én meg nem siettetem Őt. Ha megkérdezi, biztosan igent fogok mondani, annak ellenére, hogy nem lehetnénk sokat együtt, mivel nekem ott az egyetem, meg a modellkedés, neki meg a banda, a sok turnéval egyetemben.

- El! – szólított Louis, majd mikor odaért hozzám, adott egy puszi arcomra. – Ma este eljönnél velem valahova? – bólintottam. – Rendben! Öltözz melegen! –kacsintott, és elment. Zavartan mentem be a szobámba, ahol Zayn barátnője Perrie ült az ágyamon. Nem értettem, mit keres itt.

- Szia Eleanor! Már meg van mit veszel fel, a randira?- kérdezte . Honnan tudja? –Louis engem kérdezett meg, hogy hova vigyen, mert valami különlegeset akart. Gyere, segítek kiválasztani a ruhád! – húzott maga után, a szekrényemhez. Fél órán keresztül nézegette a ruháimat, a szobám meg már úgy nézett ki, mintha bomba robban t volna benne. Az összes ruhám össze-visszahevert a helyiségben, mikor már kiürült a szekrény. – El kell mennünk vásárolni! – állította Perrie, mire bólintottan egyet.

- Igazából, mielőtt elkezdted volna kidobálni a ruháimat, javasolni akartam - szóltam, mire csak elhúzta a száját, majd megvonta a vállát, és már rohant is le a lépcsőn engem maga után húzva.

A legközelebbi plázába érve, bementünk egy ruhaboltba, ahol szebbnél-szebb ruhákat láttunk. Perrie az arcomba dobott párat, majd ami tetszett felpróbáltam, és muszáj volt egy rögtönzött divatbemutatót tartanom neki, hogy áll rajtam a ruha. Folyamatosan csak rázta a fejét, majd az utolsóra, ami az én személyes kedvencem volt, igent mondott, és mentünk a pénztárhoz, ahol, mikor megtudtam a ruha árát, azt hittem dobok egy hátast.

- Perrie, inkább keressünk egy másikat! Ezt nem tudom kifizetni! – A lány mit sem törődve vele, odaadta a bankkártyáját, a pénztáros lehúzta, majd a ruhát megkapva indultunk volna haza, ha Perrie nem könyörög, hogy menjünk be egy cipőboltba. A derekamat beadva sétáltam be vele az üzletbe, majd nagy nehézségek árán kiválasztottunk egy kék magas sarkút, ami bár Perrie-nek nem tetszett, én még is kiálltam mellette.

Este hat körül egy kopogást hallottam ajtómon, majd Szöszi barátnőm dugta be a fejét. Megcsinálta a hajam, a sminkem, előkészített a randira, majd egy blézert felvéve, kisétáltam a szobámból, lementem a lépcsőn, és vártam Louis-t, hogy elvihessen. Már fél órája ültem a kanapén egyre jobban feladva ezt az egészet, mikor megjelent Ő! Melegítőnadrágot hordott, egy otthoni szakadt pólóval, és úgy tűnt elfelejtette a mai programunkat. Rám pillantott, már nyitotta volna a száját, de becsukta és eltűnt az értetlen tekintet az arcáról. Azonnal felszaladt, majd öt percen belül, teljes hadifelszerelésben már ott volt mellettem. Megfogta a kezem, odavezetett autójához, kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is beült a helyére.

- El, én nagyon sajnálom! – nézett rám hirtelen. – Tudod, nagyon sok dolgunk volt ma, és kiment a fejemből. Azért remélem, nem vártál rám sokat. – villantott egy szomorú mosolyt.

- Semmi baj! Fél órát vártam rád, de ez még belefér, azért mert otthon voltam, és nem egy étteremben- mosolyogtam, majd beindította a motort, és elindultunk. Útközben nem mertem Őt kérdezni, hova megyünk. Hirtelen megálltunk, kiszállt a kocsiból, majd átjött az oldalamra és kisegített. Egy kicsit gyalogolnunk kellett, majd megláttam egy mezőt, aminek a közepén egy asztal volt megterítve. Körülötte szív alakban kis mécsesek voltak meggyújtva, és csodálkoztam, hogy ennyi idő alatt nem égtek még ki. Louis leterített a földre egy pokrócot, majd lepakolt rá.

- Tudom, hogy itt az asztal, de arra gondoltam piknikezhetnénk- mondta zavartan, mire bólintottam, és leültem mellé. Ekkor vettem csak észre, a szív közepében vagyunk.

Egy pincér szolgálta fel a finomabbnál-finomabb ételeket, majd kapcsolódott ehhez a gyönyörű estéhez egy zenekar.

- Még nem is mondtam, milyen gyönyörű vagy ma este! – bókolt, mire biztos pipacs vörös lehettem.

- Köszönöm! Te is jól nézel ki! -. mondtam, mire csak elnevette magát. Olyan aranyosan nevet!

A vacsora után, induláshoz készen. Louis megfogta a kezem, a szemembe nézett, majd csak ennyit kérdezett:

- Eleanor Calder, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?

- Igen ! – mondtam, könnyes szemekkel, majd megcsókoltam. A csók után, már tápászkodott fel, mire én visszahúztam. – Ne menjünk még! Nem nézzük egy kicsit a csillagokat? – kérdeztem, mire vigyorogva megrázta a fejét, lefeküdt a pokrócra, magával rántva engem, így a fejem a mellkasára került, és néztük a sötét égen szanaszét levő világító csillagokat.