Befejező rész

ÁÁÁÁÁÁÁ! El sem hiszem, hogy megszületett Louisnak a kisfia,olyan csodálatos *-*

Köszönöm szépen, hogy itt voltatok velem, még annak ellenére is, hogy unalmas,és talán az egyik legrosszabb blogom lett. 

Köszönöma türelmeteket! 

All the Love Timii1D *-*

Eleanor és Louis a rajongók szidalmai miatt szakítottak. Louis nem tudott mit tenni a rajongók utálkozása ellen, hiszen fontosak voltak neki, ezek ez emberek. Ha kiírt volna valamit, se változott volna semmi. A rajongók egyszerűen csak nem tudták elfogadni, hogy kedvencüknek egy szép barátnője van.

Eleanor már nem bírta sokáig. Halálos üzenetekkel fenyegették, és az utcán is többször is letámadták Őt. Ez sok volt neki.

A szakítás nagyon megviselte Louis-t, hiszen 4 éve együtt jártak a lánnyal.

Louis teljesen összetört. Igaz, próbálta magár erősnek mutatni, de a rajongóknak is szemet szúrt a kedvtelensége. Az utcán nem mosolygott., és a mosolya sem volt őszinte. Ezek az emberek vették el tőle a barátnőjét, de közben ők adták neki a legtöbbet. Ebben a pillanatban vegyes érzelmeket táplált a rajongói felé, hiszen nem tudta, haragudjon, vagy hálás legyen nekik. Talán mindkettőt érezte.

Nem sokkal később a fiú egy bárban kötött ki, ahol azonnal helyet foglalt a pultnál és erősebbnél erősebb italokat rendelt, hogy elfelejtse szerelmét.

Már nem látott tisztán. Talán még felismert pár embert, akikkel az este szóbeelegyedett, de már nem volt magánál. Össze-visszabeszélt, és még verekedésbe is keveredett egy fiúval, akiről azt hitte, most Eleanorral van. Hallucinált.

Louis nem bírt védekezni, így a földre esett, véresen. Kórházba kellett szállítani. Mélyen legbelül remélte, eljön hozzá Ő, és mellette marad, de feleslegesen. Eleanor és Ő többé nem találkoztak, nem is hívták egymást. Barátai, Harry, Liam, és Niall a fiú mellett voltak, és sajnáltál őt, hiszen szerették a lányt, és szerették az életvidám Louis-t, aki most nem létezett. Helyette egy érzelmi roncs hevert előttük, és eleredtek a könnyeik. Megrettentette őket a fiú látványa. Nem bírták tovább nézni, ezért kimentek a kórteremből, egyedül Liam maradt bent, aki megfogta Louis kezét, és nem mozdult el mellőle. 

Tizenegyedik rész

Sziasztok!

Ennek a résznek, nem a hosszúságára vagyok büszke, hanem a tartalmát szeretem, és úgy gondoltam, nem írok bele többet. Majd a következőbe. Puszi nektek!

Eleanor Calder

A mai nap megint felvonulunk a kifutón. Már nagyon unom. Minden nap művigyor, és fárasztó járkálások, sminkelések, és egyre jobban semmit nem takaró ruhák. Lou iszonyatosan hiányzik már, és nagyon kíváncsi a meglepetésére. Remélem, eljön ide!

- Eleanor, esetleg, ma is meghívhatlak egy vacsorára? – kérdezte, Bryan, de én csak a fejemet ráztam. -. Nyugi, csak ez vacsora, nem lesz belőle nagy felhajtás.

- Az előzőből is elég nagy volt. Sajnálom, de nem ehet. Nekem barátom van, nem mehetek el más pasikkal csak úgy vacsorázni - hirtelen a legközelebbi falnak tolt, és az arcomhoz hajolt.

- Engem nem érdekel. a te kis meleg barátod! Akarlak! Akarom, hogy velem legyél! – mondta és az undorító száját az enyémekre nyomta. Nem tudtam szabadulni, hiszen erősen tartott. Féltem. Féltem, hogy megerőszakol, és tönkreteszi az életemet. Kiáltani nem tudtam, hiszen senki sem hallotta volna meg mindenki elment már. Már csak reményeim éltek, hátha véletlen felbukkan valaki, de nem jött össze. Bryan már elkezdte levenni a rajtam levő ruhát, majd a melltartómat is kikapcsolta, és azonnal kezelésbe vette mindkét mellemet.

Zokogtam.

Féltem.

Megaláztak.

Ujjaival belém hatolt, de még mindig erősen tartott, nem tudtam elmozdulni. Próbáltam csapkodni, rúgni, de nem ment. Akárhányszor megpróbáltam, csupasz testemet a nadrágja szíjával csapkodta. Majd belém hatolt.

Fájt.

Rettenetesen fájt.

Felordítottam.

Még egyet csapott a szíjával. Hirtelen kihúzta magát belőlem, majd még erőteljesebben visszatolta magát.

Nem bírtam tovább, elájultam.

Mikor felébredtem egy klórszagú helyen találtam magam. Mellettem Louis aludt, miközben fogta a kezem a bekötött kezével. Várjunk csak? Louis mit keres itt? És miért van bekötve a keze?

Épphogy csak megmozdultam, a fiú felemelte a fejét, és már fel is ült. Az arcán megszáradt könnyek hevertek, és ahogy észrevett engem. megint elindultak.

- El, én annyira sajnálom! Ha előbb érkezem... – akadt meg a hangja.

- Louis, nem a te hibád. Én voltam túl naiv. Te figyelmeztettél, hogy rám akar mászni. – bólintott, de nem szólt többet. Sok érzést ki tudtam szűrni az arcáról. Dühöt, szomorúságot, és fájdalmat.

- Mit csináltál a kezeddel? – tettem fel a kérdést. Nem igazán akar válaszolni, de percek múltán elmondta, hogy megverte azt a szemétládát, mikor észrevette, mit tesz velem. Azonnal feljelentette, és börtönbe csukják majd pár tárgyalás után.

- Ugye jól vagy? – kérdezte erőtlenül. Bólintottam, de legbelül tudtam, hogy sokáig fog ez kísérteni.

Tizedik rész

Louis Tomlinson

- Hé, Louis, állj meg! – kiáltotta Zayn. – Mégis hova mész?

- Beszélnem kell El-lel! El kell utaznom hozzá!- dühöngtem.

- Haver, mi van ha, csak vacsoráztak? Eleanor nem tudna téged bántani, nagyon szeret. Lehet, hogy csak valamit akart a főnökétől! – próbált nyugtatni.

- És a képek?

- Csak eltúlzod. Egy ember nevethet a főnökével is ugyanúgy, mint a haverjaival.

- Rendben, lehet, igazad van! Majd este, ha beszélünk, rákérdezek. Kösz, tesó!- pacsiztam le vele, és indultunk is vissza a Nando’s-ba, ahol már egy kisebb rajongó tömeg volt az asztalunk körül. A lányok fényképeket és aláírásokat kértek tőlünk, mi meg szívesen osztogattunk is, mindaddig, míg egy lány ki nem dugta a mellét a ruhájából és arra kérte tőlem az autogramot. Csak a fejemet ráztam erre a tettére. Nekem barátnőm, van a gyönyörű Eleanor Calder, és tudom, hogy ezt egy csomóan ellenzik, de nem érdekel. Szeretem Őt, a világon mindennél jobban, és ahogy hazaér, bemutatom a családomnak.

Eleanor Calder

- Bryan igazán nem kell ennyit fáradoznod!- próbáltam kedves lenni hozzá, hiszen nem akartam megbántani, na, meg hogy véletlenül kirúgjon, de nagyon zavart a közeledése. Ha most Louis it lenne, valószínűleg Bry már eszméletlenül feküdne itt.

- Jajj, El, csak vacsorázgatunk, ne aggódj! És amúgy is, egy munkát akartam neked ajánlani- felcsillantak szemeim, de egyben kérdést is sugalltak. Milyen munka? Hiszen most is dolgozom!- Arról lenne szó, hogy lesz egy kis buli a házamban két hét múlva. Szeretném, ha te szolgálnád fel az ételt, pár lánnyal, szexi fehér neműkben. Jól megfizetnélek érte. – Elgondolkodtam az ajánlatán. Mi baj lehetne abból, ha elvállalom? Itt sem különb felvonulni, mint ott. Itt is sok férfi bámul, meg mint valószínűleg ott is. Egyedül egy gondom van vele. Pincérkedni? Csak kihasznál? Bár mit várunk egy ilyen embertől?

- Rendben elvállalom!

- Szuper! Majd értesítelek a továbbiakról. Amúgy nagyon ügyes voltál ma! A legügyesebb! - szólt, de már nem tudtam odafigyelni, mert megláttam a híreket. Összeboronáltak minket! Louis-t mutatták még, aki látszólag nagyon kiakadt, majd a fanjait és egyet, ahol az egyik a mellét mutatja neki, de ő el is megy onnan. Megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, de legbelül, mégis emészt, hogy mit hihet most rólam. Vajon fel fog hívni az este, és meg tudjuk tárgyalni? Vajon haragszik rám? Vagy csak én strapálom túl a dolgokat, és nincs is semmi, és már alig várja, hogy beszélhessünk? És mintha csak olvasna a gondolataimban megszólalt a telefonom az Ő csengőhangjával, és azonnal fel is vettem.

- , El! – szólt bele.

- Szia Lou! Figyelj...

- Miért vacsoráztál vele? – szólt közbe.

- Louis, ő a főnököm, és felajánlott egy állást! Egy rendezvényen kéne pincérkednem, fehér neműkben, és még pár lánnyal egyetemben.

- Oké, értem. És elfogadtad?

- Persze, mi veszteni valóm van? Ugye nem baj?

- Nem! Csak féltelek! Félek, hogy kihasznál.

- Jajj, Lou, már régóta ismerem, és tudom, hogy nem.

- Rendben, szeretlek ám, tudod?

- Én is szeretlek!

- El?

- Igen?

- Holnap lesz egy kis meglepetésem! – mondta, az én szemeim meg elcsillantak.

- Már várom! Mennem kell Lou!

- Nekem is Kicsim! Szia! 

Kilencedik rész

Louis Tomlinson

- Szia, Kicsim, mizujs?- szóltam bele mosolyogva a telefonba.

- Szia, éppen most végeztünk. Nagyon elfáradtam.

- Elhiszem. Már alig várom a képeket! Remélem nem mutattál túl sokat magadból. Tudod, hogy utálom, ha...

- Igen, tudom, és a legkevesebb ruha az bikini volt, nyugi!- állított le nevetve, és annyira akartam látni most az arcát. – Lou, Most le kell tennem, a főnököm hív! Szeretlek!

- Én is szeretlek, majd még hívlak! – és letettük.

A stúdióban már mindenki várt rám, pedig csak pár percre mentem ki a mosdóba. Ezek szerint megint én következtem a dalok feléneklésében. Szuper!

Komótosan odamentem a mikrofon elé, felvettem a fülest, és elkezdtem énekelni. Egész végig Eleanor-ra gondoltam, és arra, hogy mennyire hiányzik.

- Oké, Louis, ennyi mára elég lesz. Ügyes voltál, pihenhetsz, mehetsz haza, vagy csinálhatsz bármit. Fiúk, ti is mehettek!- mindenki felállt, és indultunk hozzánk.

Én vezettem hazafele, a fiúk pedig röhögcséltek hátul, és folyamatosan piszkáltak. Szerencsémre az összes piros lámpát kifogtuk, szóval még több ideig el kell viselnem a haverjaimat.

- Lou, beugrunk egy Nando’s-ba? Éhen halok! – kiáltott előre Niall, én pedig sóhajtva egyet, bekanyarodtam a következő utcán és megálltam a barátom kedvenc étterme előtt.

Ahogy beértünk elfoglaltunk egy asztalt, és Niall már azonnal beállt a sorba, és rendelt. Remélem, nekünk is hoz valamit.

Pár perc múlva 5 teli tálcával tért vissza. Ebből Niall elvett kettőt, mi pedig osztoztunk a maradék kaján.

Nem tudtam sokat enni. Egyszerűen zavart az, hogy Eleanor nincs velem, és ezer százalék, hogy millió szexre éhes vadállat figyeli Őt tátott szájjal.

„-A világ legszebb modelljei, országról-országra járnak fellépni, Victoria Secret’s termékeket adnak el, és megmutatják saját szépségeiket a világ majdnem mindegyik kifutóján. Az érdeklődés efelé nagyon nagy, a jegyek csak úgy fogynak, mindenhol telt ház van.

Egy kicsit bekukkantottunk a modelleink életébe. Nézzék csak!

Eleanor Calder az ügynökség igazgatójával vacsorázott a minap, és úgy láttuk nagyon összemelegedtek. Mi úgy tudtuk a lány már foglalt, de ezek szerint Louis Tomlinson, a One Direction énekese, nem volt neki elég jó. Mindenesetre sok boldogságot nekik!”

Képeket vágtak be Eleanor-ról és ha még nem lettem volna így is elég dühös a hír hallatán, de ezek a képek, még jobban feldühítettek. Nem tusom, hogy ez mennyire igaz, vagy mennyire kacsa, de ezek után már nem hallgattam tovább a többi modellről szóló sztorikat, a srácokra sem figyeltem, az elsődleges célom az volt, hogy eljussak mindenáron a barátnőmhöz, és kiderítsem, mi is ez az egész, és miért tette ezt velem. 

Sajnálom!!

Sziasztok!
Sajnálom, de ugye egy ideje megint nem volt rész.
Tudom,azt hogy megígértem kommentben is de a tanulnivaló felhalmozódott . A következő héten már viszont lesz rész es tényleg nagyon sajnálom.

Nyolcadik rész

Eleanor Calder

- Louis, megtennéd, hogy lehozod a kék pulcsimat! Ja, és még a fésűmet meg a tőled kapott ékszereimet?- szóltam barátomnak, aki morogva tette meg újra és újra a fel-le irányt a lépcsőn.

- Tessék! Kell még valami?- tette fel a kérdést udvariasan megpróbálva, de inkább azt lehetett hangszínéből kivenni, már nagyon elege van belőlem.

- Nem, köszi! – sóhajtott. – Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? – simítottam végig arcán, mire hunyta szemeit, és csókot adott kezemre.

- Én is szeretlek! – mondta, és megölelt. – De ha nem indulunk el most, le fogod késni a géped! – szidott le, és kezemből kivéve a táskát indultunk is a kocsihoz.

- Bébi, vigyázz magadra oké? Nem karok hívást kapni, egy ottani kórházból. – nevette el magát, majd még utoljára megölelt, megcsókolt és elengedett.

- Szeretlek! – mondtam neki és elmosolyodott.

- Szeretlek!- mondta, és elindultam a kapu felé, ahol felszállhatok a gépre. Hosszú út elébe nézünk.

Mikor megérkeztük Hollywoodba, és elfoglaltuk a hotelszobáinkat, végre volt időm és lepihenhettem. Gyorsan levettem ruháimat, letusoltam és egy bugyit meg egy pólót felvéve bújtam bele az ágyba, de előbb küldtem egy üzenetet Louis-nak, arról, hogy épségben megérkeztünk. Behunytam a szemeimet, és pár percen belül el is elaludtam.

Reggel egészen frissen keltem, de sietnem kellett, mert reggel nyolcra vártak lent reggelizni, és mivel ma divatbemutató esz, jó is lenne ennem valamit, nehogy elájuljak.

Az ebédlőhöz vezető út ne volt túl hosszú, pedig a szálloda legfelső emeletén lakunk, de a lift hamar jött. Az egyik emeleten beszállt egy srác, aki nagyon ismerős volt régebbről, de semmiképpen sem akart eszembe jutni, ki Ő. Mikor megfordult és megláttam szemeit, azonnal beugrott ki az. Semmit sem változott az óta, amióta szakítottunk. Ugyanolyan helyes, kicsit több borostával, és ahogy látom több pénzzel, hiszen egy ilyen öltönyt nem igen engedhetett meg magának, még anno.

- El? Te vagy az kicsi lány? Úristen, mennyire csinos lettél! – szólalt meg, Bryan, miközben szemeivel körbepásztázott.

- Szia, Bryan! Köszi, te is… egészen jól nézel ki. – böktem ki, és végre leért a lift a földszintre, majd szemeimmel már a többieket kerestem. Indultam is feléjük, de Bry megállított. – Igen? – kérdeztem.

- Nem sétálunk, mondjuk holnap a városban? Tudom, hogy nincs programod!- kacsintott és meg nem várta válaszomat, el is ment. Leültem a többiek közé, és elkezdtem enni a mennyei reggeliből.

- Jól van lányok, öltözzetek át, és irány a színpad. A sorrend megvan? – kérdezte a modell ügynökségünk igazgatója, mire mindnyájan bólintottunk. Izgultam, hiszen a színpadon való járkálás nem nekem lett kitalálva, de egyszer mindent el kell kezdeni, ráadásul még a ruha is elég sokat mutat belőlem, na és persze ez a hely is tele van férfiakkal.

Kiléptem a zenére é elkezdtem járni magabiztosan, műmosolyt ejtve, a színpad elején ráálltam másik lábamra, megfordultam és indultam vissza. Olyan mintha egy szépségkirálynő választáson lennék, csak éppenséggel most Victoria Secret’s fehér neműkben vonulunk fel és nem a nekünk tetsző ruhákban. Ez így ment még körülbelül fél órán keresztül, folyamatosan öltöztük át más és más ruhába, és indultunk el egymás után a lányokkal a színpadra.

Mikor végeztünk, kifújtuk magunkat, jött a dicséret, majd megjelent Bryan, aki,- mint kiderült-, az itteni modellcég vezetője.

- Ne felejtsd el a holnapi találkozót! – súgta fülembe, majd megint belém fojtva a szót elment. Miért nem enged megszólalni? Miért nem engedi, hogy válaszoljak meghívására? Semmit sem változott! Ugyanolyan akaratos, mint volt.

- El, keresnek! – kiáltottak, mire felkaptam a mobilt és mosolyogva vettem észre, végre felhívott. 

Hetedik rész

Louis Tomlinson

Szomorúan vettem észre, Eleanor, egyre jobban távolodik tőlem, pedig semmi okot nem adtam rá. Lehet a rajongók miatt? Igaz, azt mondta, nem szakítana velem miattuk, de ha az egyik, nagyon megbántaná, valószínűleg elhagyna.

- El, nem kérsz egy fagyit?- kérdeztem tőle, mikor megláttam egy fagylaltos boltot. Ránézett az épületre, felcsillantak szemei, de csak nemmel intett a fejével. Összeráncoltam a szemöldökömet, majd megfogtam gyönyörű kezét, és magammal vittem. Tudom, hogy szeretne enni, imádja az édességeket, és sosem mondana nekik nemet. Mostanában eléggé félti az alakját, nem eszik sokat, és ez kezd megijeszteni. –El, válassz, annyit, amennyit akarsz, és ne tartson vissza az a gondolat, hogy a főnököd, vagy bárki, - aki megmondja a véleményét az alakodról, - szerint ebben túl sok a kalória. Kicsim, csodás vagy! Egyszerűen gyönyörű vagy, és ezt nem csak úgy mondom! Kérlek, a szívedre hallgass, és ne az eszedre, az mindig elbizonytalanít, rendben? – nyúltam arcához, és eltűrtem egy kósza tincset a szeme elől. Megpusziltam homlokát, majd megértve a szónoklatomat, 3 gombócot is kért, én pedig mosolyogva néztem, ahogyan elfogyasztja, a gyümölcs ízű, színes gombócokat.

- Te milyet eszel? – kukkantott át az enyémre.

- Karamellásat, citromosat, és mentolosat. Kérsz?- nyújtottam felé, mire szégyenlősen belenyalt, és megízlelte. Édes volt, ahogy nem merte bevallani, hogy finom volt.

Hazafelé, még az Ő kedvéért, bementünk egy bevásárlóközpontba, azon belül egy fehérnemű boltba, és már a neve láttán nyeltem egy nagyot. Victoria Secret’s.

- Hé, El, mit szeretnél itt? – kérdeztem Őt, de Ő csak átvett egy szatyrot a pénztárnál és már el is hagytuk a boltot. Eleanor elég titokzatos volt egész végig, és fogadni mernék rá, hogy a zacskóban lévő dolgok miatt. Biztos, hogy valami szexis fehérnemű van benne.

- Louis, este el kell mennem! Még az étteremben kaptam egy üzenetet, hogy ma van lapzárás, és muszáj bemennem a stúdióba. Ezért is kellett bemennünk a cuccokért. Nem haragszol? – nézett rám, én pedig elszomorodtam. Reméltem, hogy miattam vette őket, de gondolhattam volna, hogy a fotózásaihoz kellenek majd. –Ha gondolod, velem jöhetnél! Én agyon örülnék neki, és akkor jobban is menne a munka. – magyarázta, mire azonnal bólintottam. Ki az a hülye, aki ne nézné meg barátnőjét, miközben modellt áll? Én biztos nem, és különben is, ha bármi gond lesz, vagy ha rá akarják beszélni valamire, én megvédem Őt.

A fotózásra érve, azonnal letámadták Hercegnőmet, én pedig bevonultam hátra, és néztem az előkészületeket. Mikor El kivonult egy köntösben, nagyot nyeltem. Már alig vártam, hogy levegye és láthassam Őt. Beállt egy pózba, majd hirtelen ledobta magáról a köntöst, de nem arra számítottam, ami ott van. Egy csipkés melltartó, és egy hozzávaló bugyi volt rajta, amitől tátott szájjal figyeltem, minden egyes mozdulatát. Pár perc múlva megdicsérték, majd végzett is. Még mindig nyál csorgatva vártam rá, majd megjelent és egy csókot leheltem ajkaira.

- El, gyere még egy picit, kérlek!- szólalt, meg a fotós, majd bocsánatkérően, ment el. A beszélgetés elég hosszú volt, de mindenkin öröm látszódott, kivéve az én Szépségemen.

- Hollywoodba kell mennünk divatbemutatóra, majd Sydney-be. Lou, én sajnálom, muszáj mennem. Remélem, megérted! – jött oda hozzám, elszomorodtam, de egy percig sem jutott eszembe, hogy haragudjak rá, vagy megmondjam neki, nem mehet.

- Ez a munkád, még jó, hogy megértem.

- Akkor mi a baj? Olyan szomorú vagy.

- Az egyik, hogy sajnos nem tudok veled menni, turnézunk, pedig hidd el, hogy megnéznélek. A másik pedig, hogy sajnálom, hogy nem csak én láttam rajtad ezeket. Azt reméltem, majd meglepsz velük. De be kell, valljam, így is csodálatos vagy, és nem gondoltam volna, hogy ilyen merész ruhadarabokat is kész vagy felvenni. Annyira szeretlek!

- Én is szeretlek! – nevetett. – Az ajánlatodat meg még meggondolom. Talán megkérem Őket, hadd legyenek az enyémek. Na, mit gondolsz?- csak hatalmas szemekkel bólintottam, és már mocskos gondolatok jártak a fejemben, arról, hogy ebbe fog feszíteni lőttem, hogy levehetem őket róla, és, hogy milyen kibaszott jól néz ki bennük.

Hatodik rész

Meghoztam a legújabb részt, ami Wordben hosszabbnak látszott, de itt meg nagyon rövid. Mindenesetre remélem tetszik és várok visszajelzéseket. 

Puszillak titeket! Jó olvasás!

Timii1D

Eleanor Calder

Miután Louis segített megnyugodni, és biztosra állította, hogy ő majd mindenben segít nekem, még abban is, hogy a lehető legjobb helyre kerülhessek. Nem akarta, hogy egy fehérnemű szettnél kevesebbet viseljek, nem akarta, hogy más ennél kevesebben lásson, rajta kívül. A bugyi, melltartó összeállításba is elég nehezen ment bele, de a modellkedéshez ez kellett, és Ő sosem akarta tőlem megvonni, azt, amit szeretek, így nagy nehezen, de bele egyezett, de ennél többet nem engedett.

- Kérsz valamit enni? – kérdeztem Lou-t, mire megmozdult. A feje a hasamon volt, én pedig birizgáltam a haját. Felemelte rólam a fejét, rám nézett, majd mosolyogva megrázta a fejét és visszafeküdt. Biztosan fáradt lehetett, így inkább hagytam, de én viszont éreztem, hogy egész nap egy almán kívül semmit nem ettem, ezért hasam megkordult, mire a rajtam fekvő srác, kuncogott egy kicsit, majd felkelt.

- Inkább neked kéne enned valamit nem?- kérdezte, mire szégyenlősen bólintottam. Megfogta a kezem, majd kivezetett és beültetett a kocsiba. – Elviszlek enni, rendben?- kérdezte,majd csodás tekintetét rám emelte. Bólintottam, majd már ki is kelt az ágyból és elkezdett felöltözni, legnagyobb bánatomra. Úgy szeretem nézni a tökéletes testét, amit tetkók borítottak. Kibújtam én is a takaró alól, majd a hosszított pólót, ami igazából Louisé volt, lejjebb húztam magamon. Na, igen, előtte szégyenlős vagyok, és nem érti miért, hiszen modellkedem, de rám hagyta. Ezért is szeretem ennyire. – Kicsim, kész vagy?- kérdezte, mire már szaladtam is hozzá is, miközben vettem fel az egyik felsőmet. Hirtelen megbotlottam, de szerencsémre Louis azonnal elkapott, a szemembe nézett, elmosolyodott, és adott egy puszit a számra. – Vigyázz magadra, El! Nem akarlak kórházba vinni! – nevetett, majd kézen fogott, és elindultunk.

Meglepetésemre gyalog mentünk el kedvenc éttermemig, de természetesen útközben pár rajongó felismert minket, akik közül néhányan dühösen néztek rám, de nem mertek hozzám vágni semmilyen sértő dolgot hiszen Lou itt volt. A lányok beszélgettek Louis-val, mire hirtelen egyszer dühösen felemelte a hangját, és azonnal meg is fogta a kezem, és húzott maga után.

- Nem hiszem el, hogy nem tudják elfogadni, hogy barátnőm van! Annyira elegem van ebből! Ha annyira rajongóink, akkor törődjenek bele, hogy Te vagy nekem, és nem Ők. Miért nem tudják ezt elfogadni? Addig fogják csinálni, míg el nem hagysz?- kérdezte, miközben mozgatta kezét, így az enyémet ráncigálta.

- Lou, nyugodj meg! – kértem, mire csak megölelt. Ott álltunk az út közepén ölelkezve, várva, hogy végre lenyugodjon. Ennél romantikusabb pillanatot, el sem tudtam volna képzelni, hiszen az utcán voltunk, so ember között, és a legtöbben minket bámultak, de ő nem szégyell, és annyira szeretem ezért Őt. – Ne aggódj, soha nem foglak elhagyni a rajongók miatt.

Az étterembe érve, leültünk egy eldugottabb asztalhoz, majd rendeltünk, és szerencsére hamar hozták az ételeket. Már nagyon éhes voltam, de nem mertem Louis-nak mondani, mikor még betértünk pár helyre. Az ételt jó ízűen ettem meg, és csodálkoztam, mikor elfogyott, de barátom előtt még ott hevert a sajátja. Mosolyogva nézett rám, majd nyílt a szája, de megráztam a fejem. Nem kell még egy adag, hiába nem éreztem magam telinek, nem akartam elhízni, és ez a hamburger pedig elég sok kalóriát tartalmazott.  Csalódottan ette tovább ételét, amiből akárhányszor akart adni, nem kértem, ő meg egyre jobban szomorodott el, én pedig bizonytalanodtam el. Meddig fog még velem lenni? Mikor fog megunni, és szakítani velem? Lehet hamarosan, idegesítem… Ő csak kedveskedni akar, én meg visszautasítom, ami nem esik jól. Változtatnom kell ezen.

Ötödik rész

Louis Tomlinson

Dühösen hajtottam az arénához, és párszor még a sebességkorlátozást is megszegtem, de nem érdekel! Küldjék csak ki a hülye büntetést, vonják el a jogsimat vagy mit bánom én? Jelen pillanatban semmi sem érdekel, mivel Életem Szerelme átvert, és ennél rosszabbat már el sem tudok a mai estére képzelni.

Beviharzottam az arénába a testőrökkel, és már mentem is a Harry-vel közös öltözőnkbe. Azért van most közös öltözőnk, mert ez egy kisebb stadion, és nincs annyi öltöző, így osztozunk. A legjobb barátom már bent volt a helyiségben, és látva dühös, és egyben csalódott arcomat, ijedten nézett rám.

- Mi a baj, haver? És hol van El?- kérdezte, és láttam az arán az értetlenséget.

- Eleanor, egy nyuszis magazinnak pózol- csak ennyit mondtam, de Harry szemei már kétszer nagyobbak lettek. – Mikor mentem volna érte, mivel meg akartam lepni, Őt, így lemondtam a kocsit, elmentem a stúdióba, ahol azt láttam, hogy ami eddig takarta Őt, az már eltűnt róla, így kiakadtam, kiabálni kezdtem, és eljöttem onnan. Nem hiszem el, hogy belement! – kiabáltam.

- Lou, nyugodj le! Most a koncertre kell koncentrálnod. Ha ennek vége, akkor majd meg tudjátok egymással beszélni, és minden rendbe jön. Remélhetőleg… Tudod mit? Majd én beszélek vele előbb, aztán majd minden elrendeződik, rendben? Szeretitek egymást, és nem érhet így valami véget. Végre boldog vagy, valakivel haver, nem lehet ennek vége. – mondta Harry, én meg egy kicsit lenyugodtam.

- Srácok 5 perc! – szóltak, de én még át sem öltöztem. Sietve vettem fel az egyik pólómat, egy szűk fekete nadrággal, és már mentem is ki a színpad mögé, és több tízezer rajongó sikítását hallottuk. Ha jól hallottam ki a fanok hangjai közül, a színpadon éppen a Salute utolsó hangjai csengtek le. Na, igen. A mai napot nem tudta elvállalni a(z) 5 Second of Summer, más bandát meg nem tudtunk szerezni a mai estére. Lehet, a srácok azért nem jöttek el, mivel az Ashton és Gemma közötti kapcsolat elég csúnyán ért véget, és persze Harry meg tudná ölni ezért az ausztrál banda frontemberét.

Az első dobpergések, gitárhangok felcsengtek, és már a színpadon is voltunk, és elkezdődött a Where We Are Tour sokadik koncertje.

A koncert után egyből hazamentem. Reméltem, hogy nem lesz itthon senki, mivel egyedül akartam lenni, de ahogy beértem az Eleanor-ral közös szobánkba, bőröndöket láttam szanaszét, amik már félig teli voltak.

- El, hova mész? – kérdeztem aggódva. Nem akarom, hogy elmenjen. Oké, hogy haragszom rá, de nem szeretném elveszíteni Őt.

- Öhm, csak… gondoltam elmegyek, mivel már úgysem vagyunk együtt… - mondta, mire nekem egyszerre tört össze a szívem, és kerekedtek el a szemeim.

- Mi? – csak ennyit tudtam kinyögni. Nem hiszem el, hogy azt hiszi, hogy szakítottam vele! - El, félreérted! Mi még nem szakítottunk, legalább is remélem, te nem dobsz ki… Csak meg kéne beszélnünk ezt az egészet! Nem gondoltam arra, hogy többé nem leszünk együtt, mert nagyon szeretlek, és nem tudnék nélküled élni! Kérlek, ne menj el! – kérleltem Őt, mire egy nagyot sóhajtott majd átölelt. Szorosan öleltem magamhoz, és hálát adtam azért, amiért ilyen barátnőm van. – Figyelj, El, én nagyon sajnálom, hogy úgy kiakadtam, de nem akarom, hogy más férfiak nézegessenek Téged, miközben az enyém vagy. – kértem bocsánatát, Ő meg csak elmosolyodott. Imádom, mikor mosolyog.

- Te ne haragudj rám, csak nagyon megijedtem, hogy nem lesz másik állásom, ha ezt nem csinálom meg! – mondta, én meg csak megráztam mosolyogva a fejem, és megcsókoltam Őt.

- Majd keresünk egy másik állást, ne aggódj! Gyönyörű vagy! Amelyik cégnek nem kellesz majd, azok még nem tudják mit veszítettek.

Negyedik rész

Sziasztok !Bocsánat a nagyon sok késésért, de higgyétek el, a suli nagyon sok időmet elveszi! Megpróbálok sűrűbben hozni részeket, kb. havonta, és akkor lesz valami rendszer is. 

Remélem tetszik a  rész! 

Puszi, 

Timii1D

Eleanor Calder

- Ma koncertünk lesz. Eljössz megnézni?- kérdezte Louis reggel, mikor még mindig ágyban voltunk, de csak azért, mert nem akartunk kibújni belőle. – Szeretném, ha ott lennél! Sokat jelentene! – mondta tovább, és egy puszit hagyott arcomon. – Na, eljössz?- kérdezte boci szemekkel, mire én csak mosolyogva bólintottam egyet. – Imádlak! – mondta, és nyomott egy csókot ajkaimra, és kikelt az ágyból. – Nekem mennem kell! Még próbálunk előtte! Érted fog jönni egy kocsi hétre, amiben az összes lány benne lesz, és majd a helyszínen találkozunk rendben? – kérdezte, és már ment is a szekrényéhez, egy póló és egy nadrág után kutakodni. Mikor már kidobálta az összes cuccát, kihalászott egy gyűrött felsőt, amit felvett volna, ha nem nézne ki így. Könyörögő szemekkel fordult hozzám, mire felültem, kikaptam a kezéből a pólót, majd lementem kivasalni. Mire végeztem, a ruhákkal, mivel, ha már elkezdtem vasalni, akkor már a többi cuccot is megcsináltam, addigra Szerelem frissen és üdén jött le hozzám, elvette a pólóját, és egy gyors csók után el is ment. Remélem, azért fog valamit enni, a nap hátralevő részében, mivel ne evett semmit reggelre, és éjfélig biztos talpon lesz.

Visszamentem a szobába, majd elkezdtem elpakolni a kidobált ruháit. Olyan rendetlen! Minden nap utána kell takarítanom, és ezt észre sem szokta venni, meg sem köszöni. Lehet elvárja tőlem, mivel lány vagyok?

A kezemben lévő ruhadarabot ledobtam a földre, és otthagytam őket. Tanuljon meg elpakolni saját maga után!

A stúdióba érve, a sminkesem azonnal észrevett, és azonnal húzott maga után az öltözőbe. Gyorsan kifestett, majd a stylist kezembe adta a ruháim, majd már teljesen felöltözve mentem a fotós elé. Elsütött pár képet, majd beszélni akart velem.

- Eleanor, nagyon jó voltál, de szerintem most már egy kicsit többet kéne mutatnod magadból!

- Ezt már megbeszéltük. Nem vállalom a ruha nélküli képeket! – mondtam mérgesen. – A barátom sem engedné, sőt!

- Az az énekes palánta igaz? Nem érdekel a véleménye! Nem Ő fogja eldönteni, hogy a munkahelyeden mit csinálhatsz és mit nem! - dühöngött. – Akarod még ez az állást vagy nem?

- Felhívhatom a barátom? – kérdeztem félve, mire nagy nehezen bólintott, és már csörgettem is Louis-t. Már vagy hetet csörgött, de még mindig nem vette fel, a döntést pedig meg kellett hoznom, de nem tudom, mi legyen. Ez az egyetlen hely, ahová, felvettek, és nm akarom, hogy kirúgjanak.

- Na, hogy döntöttél?- kérdezte türelmetlenül főnököm.

- Maradok. – mondtam, de már előre féltem Louis reakciójától.

Louis Tomlinson

Már csak pár dalt kell elpróbálnunk akoncertre, de már nagyon fáradtak vagyunk. Minden nap reggeltől-estig csak dolgozunk, megtanuljuk  a koreográfiát,amit sosem úgy csinálunk ahogy kell, ezért sok időt elvesz, majd hangpróbák,amik addig mennek , amíg nem lesz tökéletes. Eleanor- ral nagyon kevés időt tudok együtt tölteni, és már nagyon hiányzik, egy kis kikapcsolódás vele. Sajnos Ő is sokat dolgozik, így még kevesebb időnk van arra, hogy együtt legyünk egy kicsit.

Mivel a koncert 1 óra múlva kezdődik, így gyorsan beszálltam  a kocsimba és elszáguldottam Szerelmemhez!  Gyorsan bementem egy virágboltba, vettem neki egy csokor rózsát, majd száguldottam is be a munkahelyére, ahol nagy nehezen, de beengedtek. Mikor beléptem az ajtón, ledermedte. Eleanor-on csak egy törülköző volt meg egy bugyi és úgy kapták lencsevégre. Aztán a következő képeknél már került volna le róla az Őt eltakaró anyag, mikor megelégeltem, és kiabálni kezdtem.

- Ez meg mi? Megbeszéltük, hogy ez nem lesz! Csak bikinikről meg estélyikről, meg mit tudom én mikről volt még szó, de ezt megbeszéltük, hogy nem! – mindenki döbbenten állt, de még nem fejeztem be. – El, te meg hogy vállalhattad ezt el? Vagy, hogy csinálhatod ezt? Te ilyen akarsz lenni? Magadat akarod mutogatni az újságoknak, meg szexre éhes férfiaknak? Azt hittem Te más vagy, de mint mindig kurva nagyot tévedtem! – őrjöngtem, a csokor rózsát lehajítottam a földre és kiviharzottam a stúdióból. 

Harmadik rész

Sziasztok! Végre sikerült megírnom a részt, és nagyon sajnálom, de semmi ötletem nem volt! Ez a rész nekem nem annyira tetszik, csak az eleje vagyok igazán én, és nem érzem magaménak  részt, de mindegy is. 

Remélem tetszik nektek !

Puszi: Timi

*2 hónappal később*

Eleanor Calder

Amióta kikerültem a kórházból Harry nem enged le maga mellől. Úgy gondolja, ha már részben miatta történt a baleset, felelőssége engem ápolni. Eleinte nem repestem az ötletért, mert már semmi bajom sincsen, de az, hogy Louis közelében lehetek meggyőzött arról, elfogadom legjobb barátom ajánlatát. Persze ezzel nem Harry-t akartam megbántani, de megértette, miután megmondtam Neki, nincs semmi bajom, és már nem kell, hogy ápoljon. Persze, azt a megállapodást hozta, hogy náluk kell lakjak egy darabig, ha már úgy is régen láttuk egymást, és jobb lenne a kapcsolatunknak, ha többet mennénk el együtt valahová, vagy csak többet beszélgetnénk. Egy ideig minden jól ment, náluk laktam, megkedveltem a srácokat, de egyre közelebb kerültem Louis-val. Az első csókunk után, ami igazság szerint a fürdőszobában történt, mikor én fogat mostam, és csak egy törülköző volt derekam köré csavarva, ő bejött kopogás nélkül, én nagyot ugrottam, elcsúsztam majd elkapott, és megcsókolt. Ezután természetesen elhívott randizni, de Harry miután megtudta olyan szinten mérges lett, hogy egy hétig nem láttuk Őt. Amikor visszajött csak ordibált Louis-val, majd pár nap múlva nagy nehezen kibékültek, és visszatért az annyira szeretett Larry. Ezek után engedélyezte a randit, amiből már volt egy pár, de még nem vagyunk egy pár. Legalább is szerintem. Még nem kérdezte meg, én meg nem siettetem Őt. Ha megkérdezi, biztosan igent fogok mondani, annak ellenére, hogy nem lehetnénk sokat együtt, mivel nekem ott az egyetem, meg a modellkedés, neki meg a banda, a sok turnéval egyetemben.

- El! – szólított Louis, majd mikor odaért hozzám, adott egy puszi arcomra. – Ma este eljönnél velem valahova? – bólintottam. – Rendben! Öltözz melegen! –kacsintott, és elment. Zavartan mentem be a szobámba, ahol Zayn barátnője Perrie ült az ágyamon. Nem értettem, mit keres itt.

- Szia Eleanor! Már meg van mit veszel fel, a randira?- kérdezte . Honnan tudja? –Louis engem kérdezett meg, hogy hova vigyen, mert valami különlegeset akart. Gyere, segítek kiválasztani a ruhád! – húzott maga után, a szekrényemhez. Fél órán keresztül nézegette a ruháimat, a szobám meg már úgy nézett ki, mintha bomba robban t volna benne. Az összes ruhám össze-visszahevert a helyiségben, mikor már kiürült a szekrény. – El kell mennünk vásárolni! – állította Perrie, mire bólintottan egyet.

- Igazából, mielőtt elkezdted volna kidobálni a ruháimat, javasolni akartam - szóltam, mire csak elhúzta a száját, majd megvonta a vállát, és már rohant is le a lépcsőn engem maga után húzva.

A legközelebbi plázába érve, bementünk egy ruhaboltba, ahol szebbnél-szebb ruhákat láttunk. Perrie az arcomba dobott párat, majd ami tetszett felpróbáltam, és muszáj volt egy rögtönzött divatbemutatót tartanom neki, hogy áll rajtam a ruha. Folyamatosan csak rázta a fejét, majd az utolsóra, ami az én személyes kedvencem volt, igent mondott, és mentünk a pénztárhoz, ahol, mikor megtudtam a ruha árát, azt hittem dobok egy hátast.

- Perrie, inkább keressünk egy másikat! Ezt nem tudom kifizetni! – A lány mit sem törődve vele, odaadta a bankkártyáját, a pénztáros lehúzta, majd a ruhát megkapva indultunk volna haza, ha Perrie nem könyörög, hogy menjünk be egy cipőboltba. A derekamat beadva sétáltam be vele az üzletbe, majd nagy nehézségek árán kiválasztottunk egy kék magas sarkút, ami bár Perrie-nek nem tetszett, én még is kiálltam mellette.

Este hat körül egy kopogást hallottam ajtómon, majd Szöszi barátnőm dugta be a fejét. Megcsinálta a hajam, a sminkem, előkészített a randira, majd egy blézert felvéve, kisétáltam a szobámból, lementem a lépcsőn, és vártam Louis-t, hogy elvihessen. Már fél órája ültem a kanapén egyre jobban feladva ezt az egészet, mikor megjelent Ő! Melegítőnadrágot hordott, egy otthoni szakadt pólóval, és úgy tűnt elfelejtette a mai programunkat. Rám pillantott, már nyitotta volna a száját, de becsukta és eltűnt az értetlen tekintet az arcáról. Azonnal felszaladt, majd öt percen belül, teljes hadifelszerelésben már ott volt mellettem. Megfogta a kezem, odavezetett autójához, kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is beült a helyére.

- El, én nagyon sajnálom! – nézett rám hirtelen. – Tudod, nagyon sok dolgunk volt ma, és kiment a fejemből. Azért remélem, nem vártál rám sokat. – villantott egy szomorú mosolyt.

- Semmi baj! Fél órát vártam rád, de ez még belefér, azért mert otthon voltam, és nem egy étteremben- mosolyogtam, majd beindította a motort, és elindultunk. Útközben nem mertem Őt kérdezni, hova megyünk. Hirtelen megálltunk, kiszállt a kocsiból, majd átjött az oldalamra és kisegített. Egy kicsit gyalogolnunk kellett, majd megláttam egy mezőt, aminek a közepén egy asztal volt megterítve. Körülötte szív alakban kis mécsesek voltak meggyújtva, és csodálkoztam, hogy ennyi idő alatt nem égtek még ki. Louis leterített a földre egy pokrócot, majd lepakolt rá.

- Tudom, hogy itt az asztal, de arra gondoltam piknikezhetnénk- mondta zavartan, mire bólintottam, és leültem mellé. Ekkor vettem csak észre, a szív közepében vagyunk.

Egy pincér szolgálta fel a finomabbnál-finomabb ételeket, majd kapcsolódott ehhez a gyönyörű estéhez egy zenekar.

- Még nem is mondtam, milyen gyönyörű vagy ma este! – bókolt, mire biztos pipacs vörös lehettem.

- Köszönöm! Te is jól nézel ki! -. mondtam, mire csak elnevette magát. Olyan aranyosan nevet!

A vacsora után, induláshoz készen. Louis megfogta a kezem, a szemembe nézett, majd csak ennyit kérdezett:

- Eleanor Calder, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?

- Igen ! – mondtam, könnyes szemekkel, majd megcsókoltam. A csók után, már tápászkodott fel, mire én visszahúztam. – Ne menjünk még! Nem nézzük egy kicsit a csillagokat? – kérdeztem, mire vigyorogva megrázta a fejét, lefeküdt a pokrócra, magával rántva engem, így a fejem a mellkasára került, és néztük a sötét égen szanaszét levő világító csillagokat. 

*Második rész*

Nagyon sajnálom, a rengeteg késést, de végre nyári szünet van, így be fogom pótolni :) ;)

Eleanor Calder

Nem látok semmit, csupán csak a sötét feketeséget. Fülemben hangfoszlányok hallatszanak, de nem nagyon tudok kivenni belőle értelmes mondatokat. A fejem zúg, mozdulni alig bírok, de itt minden nyugodt. Mintha valami más világban lennék, és lebegnék.

Egy érintést érzek karomon, majd valami csöpög rám. Valaki beszél hozzám, de nem tudom meghatározni, hogy ki az. Egyre több értelmes szót hallok. Az ember, szipog, valószínűleg sír, és ezt érzem bőrömön.

- El, én nagyon sajnálom! Tudod, én el akartam mondani Neked, de igazából már azt hittem tudod. Sajnálom, hogy így kellett ezzel szembesülnöd, én csak a megfelelő pillanatra vártam. Nem gondoltam volna, hogy így kiakadsz. Tudom, hogy az én hibám, ahogy összeraktak minket szólhattam volna, de hülye voltam és nem tettem- hallom végre az értelmes mondatokat. – Kérlek, ne hagyj el! Szükségem van még Rád! Te vagy a legjobb barátom, tudod minden titkomat. Na, jó, a legtöbbet, és még olyanokat is, amit más nem tud. Kérlek, kelj föl! – folytatja, és végre megtudtam ki beszél hozzám: Harry. Én már felkeltem volna, de nem ment. Próbáltam legalább a karomat felemelni, de nem tudtam. Valami erő nem engedte, hogy tudjak mozogni, és felkeljek. Visszatartott. Akármennyire erőlködtem, ez a valami erősebb volt nálam.

Pár perc múlva egy rövid szorítást éreztem karomon, majd egy puszit kaptam homlokomra és Harry kiment. Ezután csak a gépek csipogását hallottam, és semmi mást. Arra vágytam, hogy valaki beszéljen hozzám, hogy valaki megérintsen, és legyen társaságom. Mintha valaki meghallotta volna gondolataimat, egy ajtónyitást követően, egy egyelőre ismeretlen személy leült, és megfogta kezemet, majd ujjait összekulcsolta enyémekkel.

- Eleanor, igaz, nem rég ismerlek, de azt akarom, hogy felkelj. Nem szeretném, hogy itt hagyj minket, főképp ne Harry-t. – kezdte az illető, aki hangjából hallatszott a szomorúság, a félelem, és a bűnbánás. – Én nagyon sajnálom. Nem akartam balesetet okozni. Véletlen volt, nem akartalak elütni. Tudom, most biztos utálsz, sőt Harry is, de szeretném, ha felkelnél Harry miatt. Ja, és mielőtt elfelejteném! Nem tudom, hogy hallasz-e, de első látástól fogva valami megfogott benned. Te más vagy, és jobban meg szeretnélek ismerni ezért is kérlek utoljára, hogy kelj fel! Kérlek szépen, kelj fel, nyisd ki szemeid!- folytatta sírva. Én próbálkoztam, még mindig, ellentmondani ennek az erőnek, ami visszatart, de nem ment. Már éreztem, hogy Louis, elengedi a karom, majd elsétál. Hirtelen, de lassan, nagy nehezen kinyitottam szemeimet, de megszólalni nem tudtam. Mikor kinyitotta az ajtót, még rám pillantott és észrevett. Azonnal szólt egy nővérnek, majd visszajött hozzám. Mosolyogva nézett rám,de még mindig bűn bánva.

A nővérek elvégeztek rajtam pár vizsgálatot, majd elhagyták a kórtermet. Egy kopogás után, Harry kócos feje jelent meg az ajtóban, és mikor meglátott, szó szerint lelökte Louis-t a székről, majd már pár fokkal vidámabban nézett le rám.

- Hogy vagy?- kérdezte aggódva.

- Nem tudom. A fejem egy kicsit fáj. – válaszoltam, mikor már végre ki 5tudtam nyitni a szám. Egy kicsi vigyort varázsolt arcára, majd elkomolyodott.

- Komolyan mondom, nem hiszem el, hogy elütött.

- Hé, nem lett semmi komolyabb bajom! És amúgy is tök aranyosan kért bocsánatot, és az az arc…- áradoztam, mire csak megrázta a fejét.

- Tetszik neked? – kérdezte komolyan.

- Nem tudom. Helyes srác. Amit eddig megismertem belőle, az saját magamra emlékeztet. Mintha a testvérem lenne.

- Aha. Szóval tetszik neked! – vágott fura fejet a legjobb barátom. Én csak megráztam a fejem, majd még beszélgettünk, és szemeim lecsukódtak.

* Első rész *

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de ez még csak ilyen bemelegítő! Ígérem, a többi hosszabb lesz. 

Puszi :)

- Oké, köszi, hogy elmondtad a legjobb barátodnak! –vágtam hozzá és már ki is mentem az ajtón. Nem tudom, hogy mérges legyek-e vagy ne. Lehet nem így kellett volna reagálnom, de már mindegy. Én ilyen fajta vagyok.

Hazafelé gyalogoltam. Nem érdekelt a táv. Ha idefelé is lábbusszal jöttem, akkor kibírom hazafelé is. A gondolataimba merülve, nem is vettem észre, hogy leléptem az úrtól. Egy kocsi jött egyenesen felém és már későn vettem észre. Innentől minden elsötétült.

Louis Tomlinson 

Eleanor. Nem is tudtam, hogy Harry ilyen csinos és szép lányokat ismer. Már rég nem volt barátnőm, de ez a lány, azonnal felébresztett bennem valamit.

- Harry, te még nem mondtad el Neki?- kérdeztem tőle meglepődve, mivel Eleanor eléggé kiakadt.

- Nem, de azt hittem tudja. Utána megyek. –mondta és már indult is.

- Nem, inkább én. Most veled úgy sem beszélne - ajánlottam fel, és már indultam is, de Ő is utánam jött. Hát, legyen!

Már vagy 10 perce vezettem, de még mindig sehol. A legrosszabb, hogy nem is tudom, hol lakik, és valószínűleg Harry sem. Már épp fordultunk volna vissza, mikor hirtelen valaki elénk lépett és már nem tudtam megállni… Azonnal kiszálltunk és észrevettem, hogy Ő az. Elütöttem. Gyorsan, kétségbeesetten segítséget hívtunk. Ezt nem hiszem el! Elütöttem azt a lányt, akit még csak most ismertem meg, de már is szívembe lopta magát.

- Louis, te normális vagy?- kérdezte Harry üvöltve. – Ha most nem éli túl, remélem, tudod, hogy vége a barátságunknak- fejezte be, mire még jobban elfogott a bűntudat. Igen, pontosan tisztában voltam vele. De ha úgy vesszük Ő is hibás. Itt nem minden az én hibám.

Két óra múlva már a kórházban ültünk a fiúkkal, Eleanor kórterem előtt. Harry sírt, és nem is szólt hozzám. Nagyon dühös volt. Még mindig azt hiszi, hogy az én hibám volt. Oké, lehet, mert én voltam a sofőr, de Ő is bent ült, és nem is szólt, hogy jön valaki. Különben is, hirtelen történt. Pár perc múlva kinyílott az ajtó és Eleanor orvosa jött ki. Harry azonnal odalépett és kérdezősködött.

- Ön, Ms. Calder valamilyen hozzátartozója? – kérdezte az orvos.

- A legjobb barátja vagyok- mondta Harry határozottan.

- Sajnálom, ez nem elég. Most, ha megbocsájt. –mondta és elindult.

- Akkor csak annyit, mondjon, hogy túlélte-e?- kiabáltam a Doki után, mert Harry már rázkódott a dühtől. A Doki visszafordult, és bólintott egyet, majd ezt mondta:

- Tíz perc múlva be lehet menni hozzá, de csak egyesével. Most még kómában van, úgy hogy felébredni nem fog egyelőre. - válaszolta és félig megnyugodva ültem le az egyik székre. 

Prológus

Hát, sziasztok! Itt az új blogom! Ez még annyira nem érdekes, de remélem tetszeni fog nektek!

Egyetemistaként nehéz időket élek, főként, hogy ott a modellkedés is. Legjobb barátom, Harry, mindig támogat, de az utóbbi pár hónapban alig találkoztunk. Sosem volt itthon, én meg az időm nagy részét tanulással töltöttem. Mivel megtudtam, hogy Harry itthon van, így meglátogattam. Természetesen tud róla, és nagyon örül, hogy végre találkozhatunk.

A lakása utcáján menvén, megfigyeltem a környéket. Régebben nem itt lakott. Ez a rész egyáltalán nem tükrözi. A megadott címet megtalálva egy szinte palotát láttam. Ez biztos, nem az Övé. A ház, vagy inkább kastély hatalmas. Fogalmam sincs hány szoba lehet benne. Az udvaron egy nagy medencét is láttam. Kíváncsiságból becsengettem, és pár perc múlva legjobb barátom mosolyogva nyit kaput.

- Harry, ez komolyan a Te házad? –kérdeztem tőle, mert még nem tudom elhinni.

- Persze! Most mi van? –kérdezte és megölelt. Ezután bementünk a házba, és azt vettem észre, hogy még Ruháik szanaszét mindenhol.

- Lakótársak?- kérdeztem tőle, mire értetlenül nézett rám, de bólintott.

- Hé Hazza, ki a barátnőd? –kérdezte egy barna hajú srác. Gyönyörű kék szemei voltak.

- Eleanor vagyok. Harry csak a legjobb barátom. Már régóta ismerjük egymást. Igaz?- kérdtem meg Göndörkét.

- Igaz. Eleanor, ők itt Zayn, Liam, Niall és Louis a bandatársaim - mutatta be sorba a haverjait. - Olyan ismerősek vagytok! – szólaltam meg egy kis idő után. Harry elnézett, és nem akart rám nézni. – Harry! – szóltam rá.

- Öhm, szóval…tudod… az utóbbi időben azért nem beszéltünk,mert jelentkeztem az X-Factorba, ahol összeraktak minket. Most mi vagyunk az egyik leghíresebb banda a világon,ugyan is mi vagyunk a One Direction- mondta,mire szemeim tágra nyíltak, és számat eltátottam.